Prakfalvi Anna tényleg nem a szavak embere, rendkívül zárkózott művészlélekről van szó, aki csak pár mondatban ecsetelte, hogy ki is ő valójában. A 17 éves lány inkább a rajzaival és fotóival fejezi ki az érzéseit, önmagát.

Levelet hozott a postás: Tisztelt Szerkesztők! Ma reggel reggel láttam a budapestkave.blog.hu oldalon, hogy elképzelésemnek talán itt lenne a helye. Ebbe a Briós miliőben szeretnék én is helyt kérni. Miután itt nőttem fel. Több, mint 27 évet életem a kerületben. Ide jártam a Pozsonyi sarkára a most Hermann Ottónak nevezett iskolába. (XIII. Radnóti utca 35.) Immár 40 éve vagyok karikaturista és 11 éve készítek rendezvényeken sziluettet, portré képeket. Tevékenységem, amit szeretnék Önöknek bemutatni most a rég elfelejtett: K Á V É H Á Z I   K A R I K A T Ú R A...

A magyART mai állomásán Ruprech Judit fantáziavilágába kalauzollak el titeket. A történész végzettségű autodidakta fotós manapság már a megélhetésének forrásaként jelölheti a fényképezést, ami teljes mértékben megértünk. Nyugodtságot és egyedi látásmódot tükröző, részletekre fókuszáló alkotásai (legyen szó fotóról vagy akár fotómontázsról) bárkit feltölthetnek energiával, úgyhogy a péntekhez is tökéletesen passzolnak.

Komlós Gabriella rögtön az elején kiemelte, hogy nem a szavak embere, helyette inkább a fotói beszélnek róla, és valóban, az ő esetében tényleg sokat mondanak. A képei ambivalens érzéseket keltenek bennem. Komorak, nyugtalanítóak, rémálomszerűek, mégis energikusak, felráznak, elgondolkodtatnak, a kitörési vágyat táplálják, a változtatni akarást erősítik bennem. Fel akarok ébredni belőlük, és mégsem. Hiába minden nyugtalanság, annyi dolog történik rajtuk, hogy el kell merülni bennük újra és újra; sőt, a továbblépés után is hosszan megmarad a hatásuk, be-be villannak apró részletek, rám telepednek hangulatok. És ha már egyszer ilyen érzéseket váltottak ki belőlem, úgy gondoltam, hogy nem kérdés, a magyART-ban helyet kell szorítani nekik!

Időnként megesik velünk az, hogy olyan emberek munkáit mutatjuk be, akik ki tudja miért, talán álszerénységből, talán egyszerűen abból fakadóan, hogy nem is hallottak rólunk, de direktben nem jelentkeztek magyART felhívásunkra. Ám miért is vannak a jóbarátok? Egyebek mellett azért, hogy ilyen esetekben - szeretet vezérelt üzemmódba kapcsolva -, titokban felvegyék velünk a kapcsolatot, és ráirányítsák a figyelmünket a félénk "tesó" munkáira, ahogy most is történt!

Bíró Csilla tehetsége szerteágazó. A kerámiától elkezdve a festményeken és grafikákon át a pólótervezésig sok mindent magába foglal. Mondhatni sokszínű, változatos, érdekes, értékes, és bár állítása szerint egyelőre csak szeretné elérni az egyediséget, szerintünk nagyon jó úton jár, ott van a kapujában! Csilla pont azon művészek közé tartozik, akiknek a munkáira mindig felkapjuk a fejünket, sőt, kifejezetten várjuk, hogy mikor rukkol elő valami újdonsággal!

Eiter Zsófi Dekoratőr és Kirakatrendező suliban végzett, utána azonban elsodorta az élet más területekre, más országokba. Állítása szerint mindig is foglalkozott rajzolgatással, grafikával, amiket inkább grafirkáknak nevez, de csak saját maga szórakoztatására készítgette őket, mert minden fölös energiát, feszültséget le tud vezetni benne. Weboldala sincs éppen ebből kifolyólag, viszont megosztotta velünk az alkotásait, mi pedig veletek...mert szépen kidolgozottak, jópofák és hangulatosak, és az nem lehet, hogy mindig csak a fióknak készüljenek!

Lászloczky Viktória hozzáállása a fényképezéshez nagyon szimpatikus a számunkra. Korlátlanul, mindig felfelé nézve, merészen közelíti meg a körülötte lévő világot. Hasonlóan a blogon is bemutatott külföldi társaihoz, ő is egy álomszerű, gyakran szürreális, érzelmekkel túlfűtött galaxisba kalauzolja el a nézőt, és mindezt igencsak látványos képeken keresztül teszi. Szeretjük!

Füle Viktória diplomája szerint grafikus, de egyelőre még úgy érzi, hogy nem ért el annyit a szakmában, hogy művésznek nevezhesse magát. Mi reménykedünk abban, hogy ez az érzet idővel változni, halványulni és a pozitív felfogás irányába fog változni! A 23 éves lány részletgazdag grafikái a szembesülés pillanatában megfogtak minket, nem is kicsit, ezért ma Viki és az ő grafikái a főszereplők a magyART-ban.

Különösen megörültem, mikor - úgy négy és fél hónapja - a magyART mai főszereplőjének nevét megpillantottam a beérkező levelek mappában. Fotóira jóval korábban - még e sorozat indulása előtt - felfigyeltem. El is döntöttem, ebből bizony poszt lesz, ám abban az időben már körvonalazódott a hazai tehetségeket felkarolni/bemutatni hivatott új rovat, így kényszerűségből napolnom kellett az őt bemutató cikk megírását - persze titkon annak reményében -, hogy egyszer, talán jelentkezik a felhívásunkra. Aztán, alig egy évvel az indulás után nagy örömömre, megtette...!