A magyART mai állomásán Ruprech Judit fantáziavilágába kalauzollak el titeket. A történész végzettségű autodidakta fotós manapság már a megélhetésének forrásaként jelölheti a fényképezést, ami teljes mértékben megértünk. Nyugodtságot és egyedi látásmódot tükröző, részletekre fókuszáló alkotásai (legyen szó fotóról vagy akár fotómontázsról) bárkit feltölthetnek energiával, úgyhogy a péntekhez is tökéletesen passzolnak.

Ruprech Judit

1987-ben születtem. Gimnáziumi éveim vége felé kezdtem fényképezni hobbi szinten, majd e tevékenység fokozatosan a szenvedélyemmé, életformámmá, majd megélhetésemmé is vált. Végzettségem szerint történész vagyok, a fotózást autodidakta módon tanulom. Olyankor is képekben gondolkodom, ha nincs a kezemben fényképezőgép, hogy a keresőjébe pillanthassak, élvezem ahogy a fotózás egy egészen másfajta módon tanított meg látni, rácsodálkozni. Egy barátom kérdezte nemrégiben, képes vagyok-e egyáltalán úgy sétálni, nézelődni valahol, hogy ne keressem a látványban a „képet”…nagyon ritkán, de igazából nem bánom.

A totálképek helyett inkább a részletek mozgatnak meg, egy jóféle árnyék számomra többet mesél a hangulatról, hangsúlyosabb, mint ami veti. Városi gyerek lévén szeretek igazi urbánus színtereken felvételeket készíteni, a természetfotókat inkább csodálom, mint készítem. A technikai tökéletességnél sokkal fontosabbnak tartom az egyediséget, az ötletet, a pillanat megragadását. A fotómontázsokkal egy-egy hely hangulatát próbálom megragadni, amolyan hangulatkonzervet készítve, illetve foglalkoztat gondolatok, dalszövegek illusztrálása is.

„Neked adom az összes különbségemet, a tökéletlenségeimet, mint megannyi lehetőséget.”

/Jean-Jacques Goldman/

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!