Alone in the Nyócker - Lovas Péter

›

2012/8/06 : Mocca komment

Különösen megörültem, mikor - úgy négy és fél hónapja - a magyART mai főszereplőjének nevét megpillantottam a beérkező levelek mappában. Fotóira jóval korábban - még e sorozat indulása előtt - felfigyeltem. El is döntöttem, ebből bizony poszt lesz, ám abban az időben már körvonalazódott a hazai tehetségeket felkarolni/bemutatni hivatott új rovat, így kényszerűségből napolnom kellett az őt bemutató cikk megírását - persze titkon annak reményében -, hogy egyszer, talán jelentkezik a felhívásunkra. Aztán, alig egy évvel az indulás után nagy örömömre, megtette...!

Lovas Péter vagyok.

Alkalmazott fotográfia szakon végeztem az AKG-ban. Jelenleg is ezzel foglalkozom (Maklári-Tot Attila asszisztense vagyok) Az "alkalmazott" műfajban divatfotóban alkotok (www.reevephoto.tumblr.com)

Kb. 5 éve kezdtem el fotózni. Vettem egy kis kompaktot és beleszerettem ebbe a világba, mert vizuálisan fejezhetem ki magam. Egyre jobban kezdtem feszegetni a gép határait, itt még úgy gondoltam, ahogyan sokan mások is ebben a fázisban, hogy ha majd jobb gépem lesz, jobb képeket csinálok... :D

Én is túlestem (szerencsére nagyon gyorsan) a bogárvirágnaplemente korszakon és egyre jobban figyelni kezdtem az apróságokra. Arra, hogy a kép egészébe legyen valami, valami hangulat, nem is kell, hogy feltétlen mozgalmas legyen. Vonzódom az egyszerű, minimalista dolgok felé (pl. bauhaus és kubizmus, zenében is a sokak számára hallgathatatlan lounge, ambient, chill-out) és ezt próbálom a képeimmel is visszaadni.

Mindig van nálam fényképező. Sehová sem megyek "A" táskám nélkül, de van hogy egy hétig elő sem veszem a gépet. Ez hangulat és helyzet függő. Sokat szemetelek, de előfordul, hogy egy kép amit meglőttem csak hónapok múlva tetszik meg.

Sokféle technikát használok, szeretem az filmes fotózást. A fekete fehér nyersanyagokat magam hívom elő. Ennek ellenére főleg digitális gépeket használok. Nem érzem úgy, hogy egyik a másikat helyettesítheti. Inkább mindegyiknek megvan a maga helye, egymás mellett. Más-más karakterrel, más lélekkel.

Illetve amit eleinte nagyon elleneztem és nem igazán értettem, most egy önálló lehetőséggé lépett elő az "alkotásra". Ez a mobilos fotózás.

Sok időt töltök mások képeinek a nézegetésével. Profik és amatőrökét egyaránt. Akiket igazán szeretek az Noah Kalina ( a legnagyobb, nagyon egyedi látásmódja van), Grant Delin és Guy Bourdin, zenében pedig Yonderboi az abszolút kedvenc.

Remélem hogy tetszenek a képeim, és sokak látják és érzik meg azt, amit én abban a pillanatban, amikor megörökítettem őket.

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!

As it was...