Adele (mert Adele csak Adele-nak hívja magát) 1998-ban született és Pilisszentivánon él. A kortársaival szemben olyan elfoglaltságot talált magának, amely kiemeli az átlagból. Adele fotózik, vagy ahogy ő fogalmaz, próbálkozik fotózni, és nagyon szereti és élvezi ezt a hobbit. Képeiből egyfajta határtalanság, szabadságérzés árad, ami nyilván köszönhető annak is, hogy a fényképezést még korlátok és szabályok nélkül műveli. Szeretjük a munkáit!

Nem ő jelentkezett, ajánlották, mi pedig már akkor tudtuk, hogy írni fogunk róla. Távoli barátjának elmondása szerint, Novák Péter János a jég hátán is megél. Az elmúlt 10 évben Európa 10 különböző pontján próbálkozott a szerencséjével, mert idehaza nem tudott volna megélni; nem sokkal több mint háromnegyed évvel ezelőtt pedig rájött, hogy ő bizony rajzolni és festeni fog.

Annak reményében, hogy a Szimpla-kertben kiállított képei még ott lógnak a falakon, gyorsan szeretnénk nektek bemutatni a magyART mai főhősnőjét, Zsófit. A lényegretörően rövid bemutatkozásból alább olvashattok. Mi, némi utánjárással kiderítettük továbbá azt is, hogy tavaly egy stockholmi táncversenyen Lindy-Hop Jak & Jill kategóriában 3. helyezést ért el...

Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan lehet a leghétköznapibb(-nak tűnő) dolgokból, egy épületből, közlekedési táblából, kerítésből, vízpartból a lehető legtöbbet kihozni, újra izgalmassá, felfedezhetővé, élménnyé varázsolni azt?! Mindig arra a következtetésre jutok, hogy azoknak a művészeknek a munkájára cuppanok rá igazán, akik hajlandóak totálisan szabadjára engedni a fantáziájukat és/vagy mernek merészek lenni; kísérleteznek és/vagy nem törődve a merev szabályokkal a véletlenre bízzák magukat és a munkájukat; vagy...vagy...vagy...

Sajnos Varga Bertalan végül nem írt vissza, mikor arra kértük a magyART-os jelentkezése után, hogy válaszoljon pár kérdésünkre. Sebaj, mi nem adjuk fel, ilyen esetben pár hónapra rá, ha kell, ha nem, ha kapunk választ, ha nem, ha esik a hó, ha fúj a szél, akkor is megjelentetjük a posztot. Berci esetében meg pláne, hiszen tetszenek a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tavaly végzett 1986-os születésű festő hipnotikus alkotásai, főleg ebben a forró nyárban!

Mai választottunkhoz azért ragaszkodtunk, mert Tamara fotóihoz - talán három képe kivételével - könnyen tudtunk képzettársítani olyanokat, hogy: harmónia, nyugalom, nyár, vele, kék, végtelen..., ezek pedig egyszerűségük ellenére, önmagukban is komoly homlokráncsimító hatással bírnak... :)

Fehér Balázs soproni diák több mint három éve foglalkozik a fotózással. A 19 éves fiatal leginkább embereket és érzéseket, hangulatokat szeret megörökíteni, de ha megragadja egy pillanat kint a szabadban, szintén azonnal a fényképezőgép után nyúl.

A Szegedi Tudományegyetem JGYPK Rajz- és Művészettörténet Tanszék Képi-ábrázolás szakon a magyar reneszánsz és barokk képzőművészet a betűírás szabályai, szövegfolt, ritmus, valamint látás észlelési funkciók tételből a napokban tett sikeres államvizsgát. Első önálló kiállítása 2009-ben Erasmus ösztöndíjasként, a norvég Hamar város Minipicasso stúdiójában lett megtartva. A stART Plein Art művésztelep alapítója, műtermében a vásznak, ecsetek és festőállványok mögül Quimby, Muse és Butterfly Effect szól, becsületes neve pedig: Árnyas Koppány Ákos...

Kultusza ellenére arra azért nem számítottunk, hogy ilyen komoly hazai követője is van. Majd érkezett egy levél, és pillanatokon belül kiderült: pedig de! Van, ráadásul saját munkáit elnézve megállapítható: ez a pálya - nem kizárt -, egyszer, akár még keresztezheti is a példaképéét...! :)

Vártunk, csak vártunk, de Sebestyén László fotóművész végül nem jelzett vissza a levelünkre. Feladni nem szoktuk, gugli pedig a barátunk, úgyhogy végül most jött el az idő, hogy jól körülnézzünk és begyűjtsük a fellelhető információkat róla. Találtunk is ezt-azt, amit a folytatásban olvashattok, sok-sok szépséges fotó kíséretében.