Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan lehet a leghétköznapibb(-nak tűnő) dolgokból, egy épületből, közlekedési táblából, kerítésből, vízpartból a lehető legtöbbet kihozni, újra izgalmassá, felfedezhetővé, élménnyé varázsolni azt?! Mindig arra a következtetésre jutok, hogy azoknak a művészeknek a munkájára cuppanok rá igazán, akik hajlandóak totálisan szabadjára engedni a fantáziájukat és/vagy mernek merészek lenni; kísérleteznek és/vagy nem törődve a merev szabályokkal a véletlenre bízzák magukat és a munkájukat; vagy...vagy...vagy...

Gábor Béla fotós egyike azoknak, akiknek a művészete már a jelentkezés pillanatában megfogott. Sajnos, végül ő sem válaszolt a levelünkre, így a róla fellelhető információk közül én most a blogos bemutatkozásából, valamint egyik kiállításmegnyitóján Kelemen Gábor által elhangzottakból hoztam néhány sort, valamint pár képet ízelítőül. További fotókért ide és ide érdemes kattintani.

Gábor Béla

Magam 2008 őszén kezdtem el foglalkozni gondolatban a camera obscurával, mint egy lehetséges alkotói eszközzel a "normál" digitális és analóg technika mellett. Akkor még csak a „jó lenne egy ilyen” gondolat volt, aztán kezdet motoszkálni a fejemben a modifikáció gondolata, vagyis az hogy egy meglévő masinát átalakítani lyukkamerává.

Év végén már láttam ilyen példányokat, amik megadták a végső lökést a starthoz. Elkezdődtek a dolgok, amik most is folyamatosan tartanak, bár a fejemben a már teljesen saját kialakítású lyukkamerák motoszkálnak. Hogy miért is jó ez, miért nem jobb venni egy kész eszközt? Elgondolkodtam ezen, pedig nagyon-nagyon egyszerű a dolog...Egy alkotó ember számára még érdekesebb, értékesebb, ha az alkotáson kívül az alkotói eszközben is benne van ő maga.

Gábor Béla Kelemen Sándor szemével

„Ahogy ránézünk Gábor Béla itt kiállított képeire, nem kétséges, hogy munkáit azzal az igénnyel készíti, hogy ezek a fotók többek legyenek egy szimpla fényképnél és sajátos atmoszférát, esztétikai minőséget hordozzanak. Az eléje táruló, sokszor a leghétköznapibb látványban – egy utcarészletben, egy vízpartban, egy fában, egy kerítésben – Gábor Béla érzékeny szemmel ismeri fel azt a vizuális lehetőséget, amit a valóság összefüggéseiből kiemelhet és műalkotássá formálhat.

Gábor Béla jelenleg a fotózás történetének hajnalára jellemző eljárásokkal kísérletezik. A lyukkamerával készített képek, a cianotípiák, argentotípiák több időt, türelmet igényelnek, mint a hagyományos fényképezés és nagy tere van itt a véletlennek, az esetlegességnek is. Mégis, ezzel a kiszámíthatatlansággal, a tökéletlen élességgel, az elmosódott formákkal, fénycsíkokkal együtt valahogy személyesebbnek érezzük a végeredményt.

Nemcsak a fotótechnikai eljárásait, hanem tartalmát, érzelemvilágát tekintve is szembe mennek ezek a képek a korunkra jellemző vizuális lehengerléssel. Harsányság, dinamizmus helyett sajátos líraiság, festőiség sugárzik a fotókról. A látvány lecsendesít, visszafogja a világ által diktált tempót és rányitja szemünket és gondolatainkat a hétköznapok költészetére, a megszokott dolgok szépségére.”

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!