Nagy lelkesedéssel konstatáljuk, hogy a magyART felhívásunkra szünet nélkül érkeznek befelé a jobbnál jobb portfóliók, melyek aztán rendszerint igen komoly fejtörést is okoznak. Lehet meglepő, de épp a színvonal az, ami megnehezíti a dolgunkat. Saját „sanyarú” sorsunk [meseszép...] részleteivel azonban nem fárasztanánk a kedves olvasót, helyette inkább ajánljuk figyelmetekbe egy újabb csuda tehetséges fotós, Pénzes Kristóf munkáit, aztán minden világossá válik...

Mikor belekezdtünk a magyART-ba, magunk sem gondoltuk volna, hogy mekkora lesz az igény a fiatal tehetségek részéről egy ilyen kezdeményezésre. (A folyamatos érdeklődés, a több száz levél beérkezése közben jól el is úsztunk a munkában, így utólag is elnézést azoktól, akikkel felvettük a kapcsolatot, anyagot küldtek, mi meg nem válaszoltunk még vissza rá, de nehéz utolérni magunkat – bátorításul, előbb-utóbb minden ilyen jelentkezőre sor kerül!) Azt sem gondoltuk volna, hogy egyszer ez a kezdeményezés az átlagos blogposztok közül kiemelkedve felkelti majd valaki érdeklődését, és hasonlóan hozzánk, csak a téma szeretete, a fiatal tehetségek elvárás nélküli támogatása miatt kitüntetett figyelmet szentel neki, és a lehetőségeihez mérten felkarolja azt.

Moravszki Kata annyira szépen összefoglalta, hogy ki is ő valójában, hogy kár volna bármiben is hozzányúlni az általa küldött szöveghez. Húszhoz közelítő energiabombának tartja magát, akit az emberek első találkozásra hiperaktívnak hisznek, de később rájönnek, hogy ez nála normális, ez bizony az alapállapot. Szerencsére mindig volt lehetősége levezetni a fölös energiákat, mivel gyerekkora óta imád rajzolni, 5 éve pedig komolyan foglalkozik a grafikával, ami reményei szerint, kihat majd a továbbiakban is az életére.

KBZ elsősorban CG-3D grafikák készítésével, valamint játékfejlesztéssel foglakozik. Animációs stúdiók háza táján korántsem cseng ismeretlenül a neve. Kísérletező kedvére jellemző, hogy álmodott már vízen kerékpározó – és nem vízibicajozó – óriásról, de egy izgalmas projekt keretén belül például társította a moiré effektet egy órával...

Nyári István, a kortárs magyar festészet Londonban és Budapesten élő anarchistája az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, a 70-es évek végén a 80-as évek elején először hiperrealista, fényképszerűen megfestett képekkel jelentkezett, és e precíz, szenvtelen, de nagyon érzékletes, különböző motívumokat összemontírozó stílusban dolgozott jó egy évtizedig. Érdeklődése ezek után a giccs és a képzőművészet kapcsolata felé fordult, és e szemlélettől áthatva készíti ma is képdomborműveit, objektjeit, tárgyösszeállításait.

Bankó Rolandról korábban a magyART keretén belül itt írtunk. A tehetséges fiatal fotóművész nemrégiben új projektbe vágta a fejszéjét, ismét végigfotózta az életében kiemelt szerepet betöltő várost, Budapestet, azonban most egy táncos/modell, Győri Bettina segítségével. A koncepció egyszerű, a képek egy változatos helyszíneken táncoló jókedvű embert ábrázolnak. Külföldi példával már találkozhattatok itt a blogon, azonban jó érzés látni egy hazai változatot, felismerni a helyszíneket, utcákat, házakat, és megtapasztalni a kellemes, már-már felszabadult és vidám hangulatot!

Lossonczy Bazsó 1985. Május 28-án született Budapesten. Itt jön a klisé szöveg: „már kis gyermekkora óta rengeteget rajzolt és festett és mindig is...” copy past. Kalandos úton járta végig a „művész” életformának nevezett valamit. Az elég sok kanyar, lejtő és rögös emelkedő, sok-sok kitérő közben pedig mindenféle területen dolgozott – a díszítő festészettől a benzinkutazáson át a tankönyv illusztrációig rengeteg dolog szerepel a portfólióban. Idén aztán sikerült megtalálnia a helyét, és a hányattatott sorsú (ki tudja milyen jövőjű?) Zöld Pardon grafikusa lett.

A posztot töröltük Básthy Ági kérésére.

Kisujjában van a római jog. A szegedi egyetemen szerzett jogászi végzettségéből adódóan álmából riasztva fújja oda meg vissza, és persze oldja a számunkra, egyszerű halandók számára gordiuszi csomóként értelmezhetetlen Bétéká, Pétéká [ha léteznek még esetleg további „kák”, akkor minden bizonnyal azok] paragrafusait is. Aztán, a taláros órák végeztével, boldogan adva meg magát a külvilág által stimulált, belső ingerforrásokkal újrahangolt ösztöneinek, kedvenc fotóaparátjával kezében kimozdul a „második műszakra”...

Gosztom Gergő amatőr fotós 1993-ban született Sopronban, azóta is itt éli mindennapjait. A fényképezéssel körülbelül 3 éve foglalkozik, de ha belegondolunk, amikor elkezdte elsajátítani az alapokat, még csak 14 éves volt. Digitális és analóg technika egyaránt foglalkoztatja, és eltérően az általános tendenciáktól, a tömegével látható napfelkeltés/lementés, szivárványos, tájképes fotóknál különlegesebb hangulatú témákat keres és talál. Sok egyéb mellett előszeretettel fotózik éjszaka, saját elmondása szerint ez az izgalmas „másik világ” áll legközelebb hozzá. Tehetségét bizonyítandó, már saját kiállítással és számos elismeréssel, díjjal is büszkélkedhet. És hogy mit hoz a jövő? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakát tűzte ki célul. Drukkolunk!