Moravszki Kata annyira szépen összefoglalta, hogy ki is ő valójában, hogy kár volna bármiben is hozzányúlni az általa küldött szöveghez. Húszhoz közelítő energiabombának tartja magát, akit az emberek első találkozásra hiperaktívnak hisznek, de később rájönnek, hogy ez nála normális, ez bizony az alapállapot. Szerencsére mindig volt lehetősége levezetni a fölös energiákat, mivel gyerekkora óta imád rajzolni, 5 éve pedig komolyan foglalkozik a grafikával, ami reményei szerint, kihat majd a továbbiakban is az életére.
Kata így ír magáról:
Kiindulási pont és a csírázás kezdete NYÉK (Kápolnásnyék), ahol felnőttem, és kipattant a gondolat, hogy a rajz többet jelent csupán egyszerű firkálgatásnál és bajuszrajzolgatásnál. Ezért jelentkeztem Székesfehérvárra, ahol 4 évet töltöttem a Tóparti Szakközépiskolában grafika szakon, elég erősen megtanultam az alapokat és rájöttem arra, hogy mit is szeretnék igazán. Ekkor határoztam el, hogy a grafikán belül képgrafikával szeretnék foglalkozni. Ez nem jelenti azt, hogy a tervezői irányt kizárnám, mert az is érdekel, csak az érzelmeim még a hagyományos irány felé húznak.
Érettségi után szó szót követett, és végül 2011-ben kilyukadtam a kisképző grafika szakán, ahol a már szilárd alapok mellé betársulhatott a szabad gondolkodás és a kreatív szellemiség. Ebben az évben kollégiumba költöztem, mondhatni ekkor találtam magamra igazán. A társaság és a környezet rengeteg inspirációt adott, és ösztönzött a mindennapos munkára. Egyre inkább az egyvonalas melók felé kezdtem fordulni, ami most is igaz. Témák, amikben szeretek mozgolódni: napi események, történések megörökítése, olyan mozzanatok, amiket lehet, hogy csak én értek, de pont ez a szép benne.
Kis füzet
Az örök kedvenc a grimasz, amit soha nem fogok megunni. Félévi záró munka: grimasz sorozat – alumíniummaratásos technika.
Vannak olyan munkáim, ahol az emberek reakciója nem az, hogy „jaj de szép”, vagy „de szépen tudsz rajzolni”. Inkább, hogy „te nem vagy normális”, „te beteg vagy” és rájöttem ez pont azt jelenti, hogy más vagy, mint az átlag, kiszakadsz a szürke hétköznapokból, és adsz az embereknek valami teljesen mást, amire merik azt mondani, hogy ez nem mindennapi.
A diákmunkás borsószem
Idén indultam az OTP Fáy András Alapítvány pályázatán, ahol az új művészet kategóriában díjazott voltam, leginkább egy teljesen új szemléletből próbáltam megközelíteni a témát, ezért döntöttem a mesekönyv mellett, amit leporelló formátumban valósítottam meg.
Idén pedig gőzerővel készülök a Képzőművészeti Egyetem felvételijére, úgyhogy képgrafika szak vigyázat, mert jövök. Ezen kívül imádom a málnás csokis piskótából kiharapni a zselés részt.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
