A magyART mai két főszereplője Szabó János audiovizuális szakasszisztens, és Ká Zoltán intermédiális művészetekkel foglalkozó grafikus. Ők ketten korábban számos munkában dolgoztak már együtt, legújabb, folyamatban lévő „Barcelona Series” című videó-projektjük egy rapid, a katalán fővárosban eltöltött közös bandázás eredménye…

Nagy Erika még tavaly év végén jelentkezett hozzánk a magyART-ra. Rövid idő elteltével válaszoltunk is neki, mert bármennyire is maximalista és mindig jobbra törekvő művész, a képei azonnal megragadtak minket! Írt, aztán mi is neki, de erre már az elmúlt fél évben sajnos nem érkezett viszontválasz. Mi a „csakazértis” fajából valók vagyunk, ha valami nagyon tetszik, ezért most jól megmutatjuk nektek a szerintünk remekbe szabott fotóit. Sok-sok kép fényekről, árnyékokról, formákról, hangulatokról és egy rövid bemutatkozás következik a folytatásban.

Az „Oh Snap!” című izgalmas fotóprojektnek a pittsburghi Carnegie Művészeti Múzeum Fórum Galériája ad otthont. Idén február és május között 13 neves fotóművész (Chris Shaw, Robert W. Off, Harold Edgerton, Malick Sidibé, Frank Paulin, Richard Misrach, Peter Steinhauer, Jacques Henri Lartigue, Charlee Brodsky, Duane Michals, Dulce Pinzón, Philip Perkis, J. D. ‘Okhai Ojeikere) 13 fényképét állították ki a múzeumban, és a múzeum, valamint az online felület látogatóit (különösképpen a fotósokat) arra ösztönözték, hogy megnézve a képeket ragadjanak magukhoz fotómasinát és a művészek alkotásaira egyfajta válaszként, készítsenek saját fotót. Egy magyar fotós, Vedres Ági képeit is beválogatták a projektbe, akinek így mind a galériában, mind az online felületen kiállításra kerültek a képei, az általa választott művész képe mellett.

Eredetileg nem a magyART, hanem egy éppen aktuális kiállításmegnyitója miatt jelentkezett nálunk Popella Dóra, de annyira megtetszettek a figurái, a megnyíló levélből előugró szőrös kis jószágok, hogy azonnal tudtam, róla, róluk mindenképpen írni kell, be kell mutatni a mi olvasóinknak is!

Klement Csabát kb. másfél éve követjük figyelemmel. Amit el lehet, azt elkövettünk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Osztottuk a munkáit a Manzárd Tumblr és Facebook oldalán, találkoztunk igaz kutyafuttában két alkalommal személyesen is az sűrű pesti éjszakában, de mindhiába! Semmi flashback!

Amikor ránéztem az oldalára, rögtön tudtam, hogy írni akarok róla. Egy ember szemszöge csak; egy világlátás, de nem a sablonos vagy hétköznapi kategóriából, hanem itt valami izgalmas rejtőzött előlem idáig. Megcsapott a felfedezés öröme, és a pillanat tört része alatt számtalan váratlan kérdés nyomakodott a napi rutinokon való agyalás közé, kiszorítva minden mást. Mit akar mondani a készítő? Akar egyáltalán mondani valamit? Miért ezek a párosítások? Miért pont három kép? És néha miért négy? Csak a forma a lényeg vagy a tartalom is? Balról jobbra vagy jobbról balra? Fentről le vagy lentről fel? Az most ott a Hold vagy a falat nézem inkább?! Egy nemfotóstól igazán szép teljesítmény, ha ilyen hatást ér el a munkássága vagy éppen csak egy-egy alkotása! Ezért választottam mára Szőke Dániel képeit a magyART-ba.

Nem titkoltan, valójában az olyanok miatt vágtunk bele a magyART kísérletbe, mint amilyen a ma bemutatásra kerülő nemecskocsi fiatalúr is. Fotók sallangmentes életszerűségekről, természetes közegükben magukat biztonságban érző karakterekről, másodperc alapon működő őszinte elcsúszásokról. Semmi túlkomponáltság, ezáltal izzadtságszag sem, és épp ettől szeretjük…

Kovács Gergő, művésznevén SirChild először a street art/graffiti világában próbált meg érvényesülni, a falakon jelenítette meg a benne lakozó érzelmeket és gondolatokat. A 21 éves festő aztán váltott, a hatalmas falfelületeket sokkal kisebb vásznakkal helyettesítette, egyedi képei, a rajtuk szereplő figurák azonban csak tovább fejlődtek és értek, kifejezőkészségük hatalmasra nőtt. Alkotásai egyáltalán nem tartoznak a könnyen befogadható kategóriába. Kicsit olyan érzésem támadt tőlük, minta valami szürreális Nickelodeonos rajzfilmet nézegetnék. Furcsák, esetlenek, néha ijesztőek is, és egyetlen kivétellel pont olyanok, amilyenek mi magunk is vagyunk a szépséges bőrruhánk alá rejtve. Ők őszinték és nem tudják rejtegetni valódi önmagukat. A mai magyART főszereplői tehát ők, az őszinte emberek, akiknek kiült az arcára, testére a valóság; a szeretetéhség, vágy a megértésre, elfogadásra és a boldogságra, valamint az alkotójuk, Kovács Gergő, aki az életről szeretne nekünk beszélni az alkotásain keresztül.

Sándor László fotóművész nem úgy kezdte a magyART-os bemutatkozását, mint ahogy a legtöbben. Őt nem rántotta magával a fotózás már kisgyerekkorában, sőt, egyáltalán nem is érdekelte a dolog, hosszú időnek el kellett telnie ahhoz, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljön vele. Portréi, utcai fotói ettől függetlenül azonban olyan éleslátásról tanúskodnak, ami nem mindenkinek adatik meg az életben. A mondanivalóban, a részletekben és ezek letisztultságában rejlik az erejük. De erről inkább győződjetek meg magatok a folytatásban.

Képtelenek vagyunk erről a „street / szocio-photo” témáról leakadni. Nem első, de borítékolhatóan nem is az utolsó eset, hogy a merítésből ismét ez a téma került felszínre. A mai picit mégis különbözik a korábbiaktól. Annyiban mindenképp, hogy egy épp a napokban befejeződött kiállítás margójára készült, ezzel fejezve ki hálás köszönetünket - így utólag is - a kedves invitálásért…