Sándor-Nagy Tünde grafikus egy barátja tanácsára jelentkezett a magyART-ba, és milyen jól tette! Bár az elmúlt időszakban nem jött válasz tőle, egy rövid bemutatkozást és blogjának linkjét már az első levélben megkaptuk tőle. Kinézve az oldalára, aztán egy végtelenül hangulatos dimenzióba csöppentünk. A számos egyéni-és csoportos kiállítást a háta mögött tudó székelyudvarhelyi tehetség világa csak úgy, mint bárki másé is, örömmel és szomorúsággal, kitárulkozással és visszahúzódással teli. Egy rendkívül személyes, érzékeny és törékeny univerzum, de hála Istennek, ő meg is meri mutatni nekünk lelkének legmélyebb titkait! Figurái egyediek, akik egy könnyen felismerhető fantáziavilágban élik hétköznapi, ám mérhetetlenül szeretetteljes és őszinte életüket.

A mai magyART-ban egy tavasszal már bemutatott fotóművész, Sándor László új alkotásait hozom el nektek. Hogy miért? Azért mert a fotós nem is olyan régen Párizsban járt és elképesztően hangulatos (leginkább) fekete-fehér fotókat készített a megunhatatlan városról. Párizsban pedig mindig jó egy kicsit elidőzni, még akkor is, ha most csak virtuálisan tehetjük meg, 15 remek fotó segítségével! Enjoy!

Tóth Emese fotóspalánta még csak 16 éves, de képeiben már most van valami figyelemre méltó. Úgy érzem, jó úton halad, hogy szorgos tanulással, a fényképezéssel kapcsolatos szenvedélyének 100%-os átélésével maradandó alkotásokkal örvendeztesse meg művészetének kedvelőit. Fotóin még érezhető valamiféle útkeresés, ami a stílusok közötti ingázást illeti, de éppen ennyire jellemzi őket a fiatalos lendület, életigenlés és felszabadultság, ami nagyon szimpatikus a számomra! A hétvége közeledtével talán nem is lehetne könnyedebbet választani, ezért egy rövid bemutatkozás és sok-sok kép társaságában ma Tóth Emese világát mutatom meg nektek a folytatásban a magyART keretén belül.

Az alábbiakra így a bevezetőben reflektálva, de azt semmiképp sem magyarázatnak szánva: amiatt Péter, ami a fotóidból rögtön, és elemi erővel jött át. Elkötelezett el nem köteleződés, konvenciók, megfeleléskényszerek pimasz semmibevétele, szubatomi kíváncsiságok, valamint saját határok öntörvényű, szimpatikus feszegetése…

Köves Viktória ékszereket készít. Úgy, hogy az még a magamfajta ékszermentes életet élő kívülálló figyelmét is felkelti. Hogy miért? Mert olyan alapanyagokat használ, amelyek különlegesnek nevezhetőek – gondolok itt például leginkább a villára –, és mert a formavilág, amit képvisel, egyedi érzetet kelt bennem. A kalandos életúttal rendelkező tervező outsidernek vallja magát, az ékszerkészítést nem tanulta, nincsenek mesterei sem, helyette újságírással foglalkozott, majd novellákat írt és filozófiát hallgatott az ELTE-n. Négy éve esett szerelembe az acéllal, azóta pedig számtalan különleges ékszer került ki a kezei alól. A mai magyART főszereplője tehát Viktória és az ő „kócos ékszerei”.

Fények, árnyékok, formák. Így jellemezhetném Kovács László többnyire fekete-fehér, ám végtelenül hangulatos és nyugtató fotóit. Miután ezekhez a témákhoz engem is gyengéd szálak fűznek, egyből tudtam, hogy róla írni kell a magyART-ban. A fotós tehetség 1981-ben született Kecskeméten, három éve pedig Angliában él. A fényképezéssel körülbelül 10 évvel ezelőtt ismerkedett meg személyesen, ekkor a filmes gépek ragadták meg a fantáziáját, amelyeket mind a mai napig gyűjt. A fotózást autodidakta módon tanulta és tanulja mind a mai napig is, szívéhez közelálló témák közé tartozik a minimalizmus, a street fotók, az absztrakt. A folytatásban egy rövid bemutatkozás és sok-sok fotó következik tőle, szeressétek ti is!

Mester Éva Hajnalka képzőművész családban nevelkedett, mégis teljesen autodidakta módon kezdte képezni magát, kiskora óta rajzol és fest. Ahogy önmagával kapcsolatban fogalmaz, akkor tud a leginkább alkotni, amikor feszült vagy felszabadult. Érthető, hisz bármelyik oldalát is szemléljük éppen a bennünk lévő energiának, azt felhasználva, a magunk javára fordítva, meglepő dolgokat érhetünk el.

Szeretem az olyan tehetségeket, akik a kreativitásukat nem csak egy területen próbálják kiélni! Potháczky Angéla aka Angie vagy Karikatúra Angie, a felvidéki magyar lány éppen ebbe a kategóriába tartozik, úgyhogy a mai magyART-ot neki és sokrétű személyiségének, valamint munkáinak szentelem. Angie a karikatúrák készítése mellett szinte megszámlálhatatlanul sok dolgot művel, többek között: kreatív bútorfelújítást vállal, varrogat, cipőt fest, karkötőket, pólókat és más kiegészítőket készít/dekorál, és volt már úgy, hogy múmia-koporsót faragott (igaz, ez utóbbi csak díszlet volt), vagy épp’ átalakítja a lakást, mire mindenki hazaér. Imádja a gumimacit, szereti a Disney filmeket, a rock and roll-t. Mátyás király jelleme van, 80 évesen is szeretne az esőben táncolni, és szeretné mindig azt csinálni az életben, ami a szívéből jön. Megvalósítani minden álmát, színt vinni a szürke világba, hogy ne kelljen idős korában azon merengenie, hogy „mi lett volna, ha...”. Ezerrel pörög és még vicces is, amire a folytatásban található bemutatkozása is jó példa!

A visszaszámlálás elkezdődött. Még kb. 90 nap és véget ér az idén 175 éves „Budapesti Vidámság”. A mai Vidámpark elődei közül a Vurstli 175 éve, az Angol Park pedig csaknem 100 éve létezik az idén épp 200 éves születésnapját ünneplő Városligetben. A létesítmény őseit végül 1950 tavaszán egyesítették és államosították, ezt követően kapta a Vidámpark nevet, melyet a 2013-as szezon végén végleg bezárnak, a területet pedig a Fővárosi Állatkert kapja meg. Szerencsére a legöregebb játékok, mint például a kontinens legrégebbi - Europa Nostra-díjas - lovas Körhintája (1906), a Barlangvasút vagy Európa leghosszabb favázas hullámvasútja műemléknek nyilvánítva elkerüli a lebontást. Nem véletlen, hogy a magyART mai témájának, épp a Vidámparkot és annak hangulatát megörökítő Gábor Zoltán fotóit választottuk.

Múlt heti magyART-os főszereplőnkhöz, Nagy Erikához hasonlóan kicsit lassan alakult a blogos megjelenés Müller Dániel és Tóth Máté amatőr fotósokkal kapcsolatban is. Még tavaly nyár végén jelentkeztek, a temérdek munka miatt viszont eléggé későn, december elején pillantottunk rá a közös fotóblogjukra. Ekkor azonban azonnal éreztük, hogy gyöngyszemekre leltünk, stabilan a magyART-ban a helyük. Válaszuk január elején érkezett, hogy írnak magukról pár napon belül, de ez sajnos azóta sem történt meg. Fél év után elérkezettnek láttuk az időt, hogy enélkül is bemutassuk a munkáikat nektek, mert szerintünk nagyon is megérdemlik a figyelmet! Túlnyomó többségben fekete-fehér fotókat készítenek, amelyek a hétköznapokban megbúvó apró részleteket és hangulatokat tárják a szemeink elé.

Müller Dániel és Tóth Máté rövid bemutatkozása

„Müller Dániel vagyok, 17 éves kecskeméti amatőr fotós, és elég komolyan gondolom a dolgot. Egy barátommal, Tóth Mátéval szoktunk fotózni járni, közösen is szoktunk képeket megvalósítani. Vonzanak a portrék és az elvont, „művész” jellegű fotók, a természetfotók minimál stílusban vagy absztraktban (a lehető legkevesebbet mutatom meg, lehetőleg nagyon letisztultan). Van egy fotóblogunk, ahová egyéni és közös munkáinkat is fel szoktuk tölteni. Örülnénk, ha szemügyre vennétek!”

Jelentjük, megtörtént a dolog, és kiválogattuk a kedvenc képeinket. Ezek következnek lefelé görgetve...

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk! A magyART rajongói klubjához pedig itt csatlakozhatsz.