Gabay Gergely, ismertebb nevén GG, a hazai street art egyik legkedveltebb és legtehetségesebb alkotója, ismeretlen ismerőse. Mondom ez utóbbit azért, mert bár a művész arcát érthető okokból nem igazán ismerhetjük, alkotásaival nap mint nap találkozhattunk már a legkülönfélébb helyeken. Felismerhető, könnyen beazonosítható stílusa van, mi pedig már az első pillanatban tudtuk, hogy írnunk kell róla a magyART-ban.

Tulajdonképpen gőzöm nincs, miről szólnak, mi születésük oka vagy üzenete. Sokat kéne gondolkodnom azon is, milyen térben alkotnának harmonikus - persze az sem biztos, hogy kell olyan - egységet más tárgyakkal. Ami biztos! Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy megkérdőjelezzem Németh László keramikus jogát, hogy a valóságot a saját nyelvére lefordítva így értelmezze…

Nemcsik Dávidról először a Lebegés című fotósorozatával kapcsolatban írtunk, igaz, akkor nem a magyART keretén belül (bár nyilván minden magyar tehetség beletartozik ebbe a sorozatba, címkétől függetlenül is). Nem is annyira régen azonban ő maga keresett meg minket, egyrészt örömét fejezve ki amiatt, hogy írtunk róla (mivel külföldről sajnos többen érdeklődnek iránta és a munkái iránt), másrészt azért, hogy felhívja a figyelmünket egyik új fotósorozatára. Ebben New York-i élményeit, érzéseit próbálta megjeleníteni. A mai magyART-ban ezt mutatjuk meg nektek.

Bankó Roland, talán az első - nem csak a magyART, de a Manzárd történetében is -, akiről most harmadik alkalommal (korábbi róla szóló cikkeink itt és itt olvashatók) is írnunk kell. Nem kényszerből, csupán a miatt, mert – bátran kijelenthető – úttörő munkásságának köszönhetően, az általa alig két éve alapított Hungarian Urban Photography [HUP], a kertek alatt mára 14 ezressé izmosodott közösségével, a tagok által elkapott, limitált pillanatok megörökítésével rebootolta a csaknem a feledés homályába merült, egykor méltán világhírű nevekkel büszkélkedhető magyar urbánus fényképezést.

Mimett Marietta, ahogy az lenni szokott, már kisgyerek kora óta vonzódott a művészethez és számtalan terülten kipróbálta magát, míg végül rátalált önmagára a fotózásban. Budapesten élő amatőr fotós rajzolt, festett, ékszereket és ruhákat készített, aztán 13-14 évesen, mikor megkapta az első fotómasináját és elkattintotta a legelső képet, azonnal tudta, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretne. Ahogy a jelenleg is még csak a 18. életévét taposó művész fogalmaz, egy olyan világot szeretne megjeleníteni a képeivel, ami a valóság és az álomvilág között található, valahol középen. Ma az ő fotóiból hoztam néhányat a magyART keretein belül.

Fazekas Levente alkotásai egyáltalán nem könnyedek. Egy problémamentes, boldog világban biztos más lenne a helyzet, de mivel nem ilyenben élünk, a témák és a megjelenítésük helyénvalónak minősülnek. Kérdéseket vetnek fel, elgondolkodtatnak, megijesztenek, akár elborzasztanak. Nem öncélúan, hanem a mi érdekünkben. Inkább egyfajta jóleső atyai gondolatpofonként hatnak, rajtuk keresztül felerősödhet bennünk az akarat a változtatásra, az első lépések megtételére, hacsak nem beletörődve a dolgok állásába inkább a langyos húgyban úszkálunk tovább, mert ezt a helyszínt és helyzetet már ismerjük. A mai magyART főszereplője az 1985-ben Budapesten született képzőművész-tanár és az ő alkotásai.

A mai magyART-ban szakítunk az eddigi hagyománnyal. A szokásos formula – portfólióból a teljesség igénye nélkül kiemelt, néhány figyelemreméltó darab bemutatása – amiatt borul, mert Varga János Gábor ékszerész/ötvös mester olyan titkokat árult el nekünk, melyet úgy érezzük, tovább kell osztanunk…

Csizik Balázs fotós előszeretettel játszik a formákkal, színekkel, fénnyel és árnyékkal, szabályossággal és ellentétével. Ahogy ő fogalmaz, sokszor mást tart szépnek, mint mások, amivel egyrészt sokan vagyunk így, másrészt pont ez az az apróság, ami megfogott a képeiben. Máshogy láttatja a valóságot, olyan részletekre hívja fel a figyelmet, amik mellett hajlamosan vagyunk elmenni. Ahogy néztem a fotókat, az jutott róluk eszembe, hogy jól esnek a lelkemnek, megnyugtatnak. Ezért választottam mára őt a magyART főszereplőjének.

Nincs abban semmi ellentmondás, ha egy tanult szakmájára nézve könyvkötő többszöri kitérőt követően - újra és újra visszatérve saját koordináta rendszerének origójához - most mégis merőben új területen próbálja ki magát. A vágány csak látszólag párhuzamos. A legkisebb közös többszörös: a matéria feltétlen tisztelete által mégis keresztezik egymást…

Többször megkaptuk már a kérdést, hogy miért kell külön kiemelni, ha egy művész fiatal, miért fontos ez számunkra, és miért nem említjük meg ugyanúgy az idősebb generáció korát? Legyünk már következetesek, ugyanis így állítólag azt sugalljuk, hogy aki egy bizonyos kor fölött van, már nem annyira számít. A Manzárdon persze sosem a kor alapján válogatunk, de igen, azt gondoljuk, hogy külön meg kell említeni, ha egy tehetség ifjú, hiszen a hozzá hasonló korúak előtt példával szolgálhat, hogy egyrészt merjenek az önkifejezés talajára lépni, illetve hogy az idejüket és az energiájukat mondjuk plázázás vagy egyéb hasonlóan magvas foglalatosságok helyett kreatívabb dolgokban vezessék le! Gyermán Petra ilyen! Gyermán Petra most 17 éves, és 14 éves kora óta készít fotókat, méghozzá nem is akármilyeneket! Külföldi társaihoz hasonlóan a saját szürreális világába invitálja a nézőket. A mai magyART-ot neki szenteljük.