Hermán Fanni a portréfotózás delejes csábításának engedett, amikor „választás” elé került, azonban képeit elnézve nem csak ebben, hanem a többi stílusban is ügyesen tudná képviselni saját világlátását. Sok hasonló fotóval kényeztetik az érzékeinket manapság, mégis van valami, ami megfogott a „zsenge és életerős egyetemista” munkáiban. Az első szavak, amik eszembe jutottak róluk: finomság, érzékenység, érzékiség, könnyedség, lebegés. Talán emiatt figyeltem fel rájuk...

Nagyon tetszik az, ahogy Fecske Flóra észreveszi az apróságokat az őt körülvevő világban, minden képénél azt érzem, hogy van benne valami csettintés. Olyan pillanatokat sikerül megragadnia, amelyeket lehet, hogy mi magunk is észreveszünk, érzékelünk, de úgy általában túlhalad a tekintetünk rajtuk/mellettük/alattuk/felettük, mert sietünk és bokros teendőink vannak. Flóra megálljt „parancsol”, visszaránt és arra kér, hogy félretéve a hétköznapi feladatokat és gondokat szemlélődjünk egy picit.

Dobák Zsolt grafikus korábban már jelentkezett nálunk. (Ringyódumának hangozhat – pedig nem az –, hogy egyszerűen akkora a jelentkezés a magyART-ba, hogy nagyon nehezen tudjuk tartani az iramot, mindenki kívánságát kielégíteni, így gyakran hosszú-hosszú várakozásra vannak ítélve a tehetségesebbnél tehetségesebb művészek, designerek. Utólag is elnézést mindenkitől, aki nem került még sorra, de ígéretet kapott, igyekszünk!) Már akkor tudtuk, hogy írni szeretnénk róla, az idő viszont most jött el, amihez hozzájárult az is, hogy barátnője nem olyan régen a jelentkezéstől függetlenül megkért minket, hogy nézzünk rá Zsolt oldalaira, és ha tetszik, amit csinál, írjunk róla. Azzal, hogy Zsolt munkássága pont ma kerül bemutatásra, tulajdonképpen egy karácsonyi kívánságot is teljesítünk, hiszen barátnője ezzel szeretné meglepni Zsoltot karácsonyra, úgyhogy tökéletes a pillanat. Mi örülünk a legjobban, hogy egy ilyen aprósággal hozzá tudunk járulni valami igazán kedves dologhoz! A folytatásban tehát Dobák Zsolt alkotásait találjátok, nézegessétek, szeretgessétek őket, mert megérdemlik!

Bármennyire vallja magát antiszociálisnak, visszahúzódónak Móder Barbara, alkotásain keresztül határozott kommunikációt folytat a nézőkkel. Beszélget, vitatkozik, érvel; kitart és felad, elfogad és elhárít, vonz és taszít, megváltoztatni azonban senkit nem akar, csak egy kis elfogadást kér. Művei nem hagynak hidegen, figyelemfelkeltőek és szokatlanok, energikusak és vibrálóan színesek; és nagyon megoszlanak a vélemények róla. Művészete fiatal kora ellenére is érett, tapasztalt világlátásról árulkodik, így hát mindennek fényében ma őt választottam a magyART főszereplőjének.

Kifejezetten szeretem azokat a pillanatokat, amikor egy olyan tehetségre lelek rá közvetve vagy közvetlenül, akiről idáig csak kevesen tudták, hogy mi van a birtokában. Tettamanti Zsófia pont ilyen, akire egy kedves barátnője hívta fel a figyelmünket. Hogy miért nem ő maga írt nekünk? Szerintem sajnos sokan vannak úgy, ahogy a barátnő fogalmaz: „a szerénysége okán tudom, hogy soha nem jelentkezne önszántából.”

A karácsony közeledtével valahogy mindig előkerül a gyermeki énem, nyitottabb vagyok a színekre, fényekre, illatokra, ízekre, a felfedezésre, a játékokra, az ultraszirupos családi-és mesefilmekre. Talán ezért keltette fel a figyelmem pont most az a magyART-os mappában várakozó levél, amelyet Egri Mónika illusztrátor küldött a számunkra. Művei tobzódnak a kedvességben, bájosak, szívhez szólóak és nem utolsósorban szépségesek, úgyhogy a mai magyART-ot ennek a mesevilágnak szentelem.

Sokakkal ellentétben, ha valami véletlen folytán, bárhol a közelébe kerülök egy szellemtelen - szubjektív, tudom! - szemrágóművészeti alkotásnak, valami körülöttem visszafordíthatatlanul átalakul a levegőben! A folyamat neve > meghatóan szellentés illatúvá aromalizálódás < ami, így visszaolvasva, nem túlzóan pregnáns, de nem is gyengén penetráns!

Könnyednek semmiképen sem nevezném Szabó Noémi, művésznevén Sznono festményeit. Erőteljesek, energikusak, vibrálóak, élénkek, karcoltak, maszatoltak, festettek, faragottak, stencilezettek, szépen ívelő vonalak futnak darabos zavarosságba, női testrészek az ismeretlenbe, panelházrészletek a töredezettségbe.

Miképpen lehet megfogalmazni, nem agyon cizelláltan szavakba önteni azt, ha valami, olyan… magától értetődő? Meg mit jelent egyáltalán az: „magától értetődő?” Ez lenne tán a legeslegelső gondolat? Vagy …hogyan lehet definiálni a „természetest”? Lehet …, illik…, szabad-e egy modellhalmazba tömöríteni e két fogalmat?

Csuzdi Juditot még szeptemberben kerestük meg az egyik ismerősének felhívására. Az oldalán látott táskák láttán egyértelművé vált számunkra, hogy a magyART-ban mindenképpen helyet kell neki szorítani. Olyat még nem láttunk, amit készít; kábelekkel felcicomázott egyedi táskái az ötletesség mintapéldányai, sőt, enyhe, újrahasznosítással összekapcsolható érzés is hatalmába kerített minket. Judit kis időt kért tőlünk, mire össze tudja szedni a megjelentetni kívánt képeket, ennek pedig most jött el az ideje. És mivel állítása szerint nehézkesen szedi össze a gondolatai önmagáról, egyik kedves újságíró barátnőjének interjúját küldte el számunkra, amelyben főleg róla és a háttérről, inspirációkról van szó. Ez és sok remek fotó következik a különleges kábeltáskákról.