Nagyon tetszik az, ahogy Fecske Flóra észreveszi az apróságokat az őt körülvevő világban, minden képénél azt érzem, hogy van benne valami csettintés. Olyan pillanatokat sikerül megragadnia, amelyeket lehet, hogy mi magunk is észreveszünk, érzékelünk, de úgy általában túlhalad a tekintetünk rajtuk/mellettük/alattuk/felettük, mert sietünk és bokros teendőink vannak. Flóra megálljt „parancsol”, visszaránt és arra kér, hogy félretéve a hétköznapi feladatokat és gondokat szemlélődjünk egy picit.
Fecske Flóra
A nevem Fecske Flóra, 1988 februárjában születtem erre a világra. Pesten születtem, gimnázium után egyből a pécsi egyetemre kerültem, ahol 2009-ben diplomáztam filmesztétaként. Utána visszajöttem Pestre, ahol a Magyar Operatőrök Társaságánál végeztem segédoperatőr szakon. Azóta nagyjából folyamatosan dolgozom a szakmában kamera asszisztensként, bár a legutolsó munkám alkalmával a vizuális effekt-nek dolgoztam. 2013-ban tervezem befejezni tanulmányaimat mesterszakon, külföldön. Álmom, hogy egyszer, a szakmájában elismert operatőr legyek.
Nálunk a családban valahogy mindenki szeret fotózni, a fényképezés alapjait édesapámtól tanultam. S annak ellenére, hogy én végül a mozgóképet választottam utamként, az állókép örökké az első szerelem marad az életemben. Szeretem a vállamra kapni a gépemet, zene a fülbe, csak menni a világba és lekapni, ami megfog. Ez kikapcsol és megnyugtat, és ha ezer képből csak egynél is azt érzem, na, ezt elkaptam, az számomra a világ legjobb érzése.
Talán a filmes érdeklődésemnek betudható, nem tudom, de számomra minden pillanat mögött és minden szereplőben ott rejtőzik egy saját történet, amit én a kamerámmal próbálok megfogni. Szeretem elképzelni mi történhetett a szereplőimmel az elkapott pillanat előtt és után. Szinte mindenben találok inspirációt, legyen az egy dallam, egy vers, egy érzés, egy emberi arc, egy mozdulat, egy táj, árnyak és fények, csillanások, egy számomra új technikai lehetőség, egy új optika vagy egy színszűrő, egy új kamera. Ugyanúgy szeretek a tükörreflexes gépemmel lőni, mint a lomo sardiniámmal, vagy az Itouch-ommal, attól függ, aznap milyen kedvem van, vagy éppen melyik van nálam. Szárny próbálgatások ezek és remélem egy nap megtanulok repülni.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Ha tetszett a poszt vagy szereted a hasonló témákat, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
