Ha jól emlékszem, egyszer már futólag találkoztam Chihiro-val, no persze nem Szellemországban, hanem a CFS Crew által szervezett From The Ground Up nevű graffiti jamen. Azóta figyelemmel kísérem őt - időközönként megnézem, mi újat alkotott, merre járt, hol festett vagy min dolgozik épp. Az utóbbi időben azonban kevesebb aktivitást mutatott, elmondása szerint téli álmot aludt, ezért most külön örülök annak, hogy interjút készíthettem vele, mert elmesélte, mi újság. Persze egyből kaptam az alkalmon, más témákat is feldobtam és bár millió kérdésem volna még felé, remélem e rövid beszélgetésből is kiderül, mennyire sokoldalú és tehetséges művész Chihiro, a temesvári street art és grafikusművész, akinek a hobbija az élet, és az élete a rajzolás.
- Honnan a név? Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy nagy rajongója lehetsz a mangának és a Miyazaki filmeknek. Chihiro Szellemországban?
- Pontosan! Egyik legjobb barátom nevezett el így nagyon régen, mert hasonlítok a karakterre, aztán teljesen rám ragadt. Nem tagadom, fiatalabb koromban őrült manga fan voltam, nagy hatással volt rám. Az összes japán animációt és filmet láttam és rengeteg mangát, képregényt rajzoltam. Sailor Moon jól behúzott a csőbe (nevet).
- Néhány éve költöztél Budapestre, azzal a szándékkal, hogy animáció szakra felvételizzél. Sikerrel jártál?
- Én képgrafikát végeztem a Temesvári Képzőművészeti Egyetemen és a mesterképzést akartam folytatni itt a Képzőművészetin, de mivel nincs külön BA és MA, megpróbáltam a MOME-n az animációt, de elbénáztam, túlizgultam és nem tudtam kibontakozni. Az első vizsgán már tudtam, hogy ez nem jön össze és nem tettem túl sok erőfeszítést. Nagyon jó lenne befejezni az MA-t, de szerintem ezt már nem ebben az országban.
- Olvastam, hogy saját divatmárka létrehozásán is dolgozol. Mi újság ezen a fronton, hogy halad?
- Így van, tervezgetem, de sajnos nagyon lassan haladok. Gőzerővel indítottam és azt akartam, hogy minden egyes darabot a varrástól a szitázáson át a fotózásig én csináljak, de ez így rengeteg energia, idő és pénz és egyedül még nehezebb. Itt Budapesten nincs jelenleg megfelelő hely, műterem, ahol dolgozni tudnék, és ez kimondhatatlanul gátol. Régen összeültünk a barátokkal és csak úgy jöttek egymás után a dolgok. A szobám tele van tervekkel, félig kész munkákkal. Rájöttem, hogy elengedhetetlen egy profi szabó-varró, mert nem mindennapi formákat szeretnék alkotni. Meg fogom valósítani, remélem hamarosan.
- Milyen munkáid vannak? Min dolgozol mostanság?
A Budapestre költözés felforgatta az életemet, az utóbbi időben téli álmot aludtam és gondolkodtam, hogy mit kezdjek a jövőmmel. Rengeteg dologgal foglalkozok egyszerre és kimerültem, pár hónapja kezdtem újra aktív lenni a művészet terén. Régen minden napom, percem az alkotásról szólt, de manapság átvette az uralmat a számítógép és a "kényszermunkák", úgyhogy elég sokat piszkálom a gépet, amit kevésbé szeretek csinálni. Remélem, nem tesz kárt a kreativitásban.
Jelenleg rámentem a számítógépes grafikákra, és azon dolgozom, hogy ebben jobb legyek, mert lemaradtam. Ruhákon dolgozom és egy saját kisfilmen. Szerencsére nyár végére meghívtak három street art fesztiválra és akkor majd újra belendülök.
- Temesváriként hogyan látod a budapesti street art és graffiti kultúrát?
- A 2000-es években hatalmas visszhangja volt Erdélyben az itteni undergound vonalnak, és mindig vágytam arra, hogy átérezzem. Kemény graffiti mag van ebben a városban (old school-ra gondolok). Nekem nagyon fontos a magas színvonalú művészet, ezért én különösen rajongok a CFS-ért.
- És milyen hasonlóságokat, illetve különbségeket látsz a magyar és a román vonalon?
- Gyakran kérdezik ezt tőlem, de nem szeretem hasonlítani, minden országnak megvan a maga flow-ja. Magyarországon sokkal előbb létezett a graffiti fogalma, mint Romániában. A durva különbség a kettő között: Romániában szomjasak az emberek utcaművészetre, tisztelik, rajonganak érte és felnéznek rá. Minden korosztály. Rengeteg fesztivál van és nem félnek a merész témáktól, akkor sem ha az épp egy tűzfalon van. Ebben az országban olyan érzésem van, mintha dobozba lenne zárva és ki akarna robbanni, de majd egyszer, amikor már mindenki elfáradt.
- Közép-európai szemmel milyen a külföldi szcéna? Szerinted miben kéne fejlődnünk, változnunk, esetleg miben vagyunk jobbak?
- Amikor a külföldi street art-ra gondolok, egymillió dolog kezd el nyüzsögni a fejemben és dühös leszek. Zseniálisak! Engedték őket kibontakozni, hittek bennük, ezért a saját személyes cuccaikat nyomhatták a falakra, amelyektől mindenki hátast dobott! Etam, Aryz, Natalia Rak, Miguel Angel, Interesni Kazki, Nychos, Rustam Qbic és a többiek. Akkor lesz itt jobb, ha Magyarország is kinyitja a szemét és teret ad a művészeinek.
- Szerinted ennek a művészeti kultúrának befogadója lehet-e a galéria vagy csakis az utcára való?
- Mivel az utcán született, ott a helye. A graffitit, mint betűket soha nem vinném be galériába, értelmét veszítené, és nem nézne jól ki. Viszont, ha a minőségi street art-ból lecsípünk technikákat vagy épp a stílust, szép hatást tud adni egy galériának. Újabban sokan festenek galériák falaira és összekötik egy kiállítással, sőt, én is tervezek hasonlót a jövőben. Nem szeretem a határokat a művészetben.
- Legál vagy illegál?
- Régen az illegál nagy adrenalinbomba volt. Fél óra festéssel annyit éltél, amennyit egész évben sem. De az nagyon régen volt, én azt hiszem kinőttem az illegált. Szeretek nyugodtan dolgozni, amikor nem zavar senki, és át tudom adni magam teljesen a rajznak. Néha elmegyek elhagyatott épületbe festeni, de már kezd elkopni az érdeklődésem.
- Inspirál Budapest?
- Nem inspirál, inkább rossz hatással van rám. Az emberek negatívak, viszont az építészetért és a Gellért-hegyért odavagyok.
- Vannak kedvenc, inspirációs helyeid?
- A műtermek, imádom őket! Még nem voltam sajnos Olaszországban, szinte biztos, hogy megőrülnék a freskóktól és a szobroktól.
- Hol dolgozol szívesebben, hol érzed magad otthonosabban: az utcán vagy műteremben?
- Van különbség a kettő között, de én nem szoktam ezt így elválasztani egymástól. Én egy sokoldalú expresszionista alkotó vagyok, aki a jelen helyzetben átéli az alkotás minden pillanatát. Természetesen a nagyobb felületen sokkal több energia mozog, és ha utcán van, sokan látják. A technika is más, de nekem mindegy hová festek, a lényeg a pillanat.
- Város vagy vidék? Pörgés vagy nyugalom kell számodra az alkotáshoz?
A város és vidék jelenti számomra a tökéletes egyensúlyt. Nagyon fontos számomra a város (minél nagyobb), a kultúra, a bulik, a pörgés. Viszont képtelen lennék természet nélkül élni, ugyanis én vidéken születtem gyönyörű hegyek közt, beivódott a vérembe. Amikor ide költöztem ez kettészakadt és nem találtam a helyem, de most már tudom kezelni. Mindkettő nagyon fontos az alkotással kapcsolatban is.
- Érdekes a színhasználatodban a kettősség. Egyfelől van a nagyon erőteljes fekete-fehér, durva, már-már morbid hatás, másfelől pedig van az elképesztően finom, részletgazdag és színes világ. Honnan ez a kettősség? Mind a kettő te vagy?
- Igen, ez nagyon furcsa. Nem te vagy az első, aki ezt kérdezi. Pár éve szinte görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy ne ragadjak le egy technikánál. Talán ennek lehet egyik furcsa ága. Én az életben is olyan vagyok, mint amilyenek a képeim. Végletekben élek. Amikor rossz kedvem van meg akarok szabadulni tőle és akkor jönnek a vad fekete vonalak, amikor jó kedvem van, akkor úgy is dolgozok. Indulatból festek és tudat alatt, amikor nem ér semmilyen inger nem is rajzolok. Volt már példa arra is, hogy összetörtem a vásznat festés közben és szétdobáltam a festékeket aztán minden a kukában landolt. Ez így van jól.
- Ha jellemezned kellene a stílusod, akkor hova sorolnád magad?
- Azok közé sorolnám magam, akik érzik, amit csinálnak.
- Mivel szeretsz leginkább dolgozni és mik a kedvenc eszközeid?
- A hidegtű technikát nagyon élvezem, és bármilyen eszközzel örömmel festek-rajzolok. Szénnel is imádok dolgozni, modellt rajzolni.
- Melyik a legemlékezetesebb munkád?
- Mindegyik emlékezetes, mert mély érzelmek kötnek hozzájuk, viszont van egy különc. Nem igazán nevezhető alkotásnak csak egy komolytalan megőrülés volt. Pár éve egyik legjobb barátommal kimentünk egy kb. 300 méter hosszú tetőre és elkezdtünk mázolni random pár liter festékkel. Az az adrenalin hihetetlen volt, délben, illegálban, egy nyomda tetején, körben az összes ablak ránk nézett. Két órán át festettünk, és a rajz végén az összes porcikám remegett, még soha nem éreztem hasonlót. Utána még pár hétig robbantam az energiától. Ezzel a rajzzal semmit nem akartunk, csak úgy ránk tört. Valami igazi pillanatot éltünk meg. Látható volt a Google Earth-ről is, de sajnos elmosta a tél. Két óriási macskát rajzoltunk.
- A zenével hogy állsz?
A zene az életem. Munka közben nagyon fontos, utcán is imádom hallgatni. Én igazi minőségi old school hiphop-on nőttem fel, szkreccseken, de sokat tágult a zenei ízlésem. Imádom a phat beateket, Synkro, Clubroot, Jazz Liberatorz, Birdy Nam Nam… stb. A szaxofon teljesen szétszed és a zongorát is szeretem, kiskoromban volt esélyem megtanulni játszani rajta.
- Fogsz kiállítani mostanában? Akik szeretnék megnézni a munkáidat, hol, hogyan tehetik meg?
Elég rég tervezem már, de még semmi nem konkrét. Budapesten szeretnék egy egyéni vagány kis kiállítást. Remélem lenne rá igény. Maximalista vagyok ezen a téren, ezért még csiszolom. Pár munkámat a következő oldalakon lehet megtekinteni: facebook.com/c.streetcat | behance.net/cstreetcat | streetcat.weebly.com
- Mik az idei céljaid? Kitűzöl éves célokat vagy inkább sodródsz és formálódsz?
- Nem is olyan régen hajlottam abba az irányba, hogy teljesen felhagyok a rajzzal. Soha többé nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, nekem ez az életem, ezért minden porcikámmal elkerülném az ilyen gondolatokat. Újabban eléggé összeszedett vagyok, konkrét célom viszont a számítógépes programok szigorú fejlesztése.
Még több fotó alább!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
