Komoly kihívás egy olyan művészt bemutatni, aki önmagát - alles zusammen - két felhabosított tőmondattal bírja lerendezni? AZ, sőt nagyon AZ! És ha most gonosz kismalac lennék, akkor: xFu§%”””?C@K! De mégsem! Igazságtalan lenne, meg egyáltalán milyen jogcímen is? Bár jóindulatból tanácsolnám: egy szelfpíár tréninget lehet, fontolóra kellene venni. Ha azonban tévednék, és ez egy jól felépített stratégia része, akkor az van, hogy én kérek ismét elnézést és máris keresem a megfelelő sulit...
Ugyanakkor az első kérdésre lehet ám egy ilyen választ is adni: az, de egyben izgalmas is, hiszen a backstage jótékony félhomályából időnként a reflektorfénybe robbanó, majd onnan fénysebességgel eltűnő arcok mindig tartogathatnak valami kellemes meglepetést...
Kb 8 éve foglalkozom fotográfiával. Az ember és az általa - tudatosan vagy tudattalanul - kialakított környezet érdekel leginkább. Tagja vagyok a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, az Új Magyar Topográfia alkotócsoportnak valamint a Hibaista klubnak [róluk itt már írtunk].
Meg különben is: bonyolítsam az életet? Hát nem elég az, ami van: a történő semmi?
Ha te is hasonlóan tehetséges, kreatív emberke vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Kornyitó
ME2 [Sprenc Balázzsal közös munka]
Minden képkockára két expozíció került. Egymástól függetlenül dolgoztunk, különböző helyeken (Tallinn, Pozsony, Budapest, Amszterdam, stb.) két éven keresztül. Nem tudtuk, hogy az adott tekercsre mit fotózott a másik, ilyenformán a véletlen szerkesztette egymásra a képrétegeket. A véletlen szerepét tovább erősítette a használt technika: a szabályozatlan szín- és kontrasztviszonyokat eredményező kereszthívott diafilm, valamint a képalkotás lehetőségeit minimálisra redukáló műanyag fényképezőgép. A szelektálás és a képek sorrendjének meghatározása, mint végső, tudatos gesztus zárja az alkotófolyamatot.
Miroslav Zselinsky
