„Ezek HDR képek. Most ez a divat. Ronda, mint a bűn, de alibifotósoknak jól jön, mert a bénázást elfedi a hangulat”.
Ez a véleménye a HDR fotókról egy minden bizonnyal a szakmában mozgó kollégának. Mi hajlunk rá - amúgy genetikailag kódolva -, hogy elfogadjuk az észrevételt, ám, akik ismernek minket jól tudják, annyira könnyen azért nem adjuk a bőrünket! A szubjektív véleményt természetesen minden körülmények között tiszteletben tartva, ám ezzel a lendülettel vindikáljuk magunknak az ellenvélemény jogát!
Ami - hangsúlyozva, nem autentikus a meglátás - az, hogy ez egy kolosszális nagy marhaság! Mert igen, lehet szeretni, nem szeretni, vagy akár buta szakmai féltékenységből adódó vastagbőr mögé bújva magasról lenézni az ilyen vagy akármilyen effektet/technikát előnyben részesítő fotóst és fotóit.
Mi azonban, ezt akkor is úgy gondoljuk: aki csípőből tudja fikázni a másik, esetenként nem kevés befektetett energiával elkészült munkáját - kivetítve a gondolatot az élet bármely más területére is -, az vagy a mihaszna, oktondi kritikusi körből érkezett - ezek számunkra a legérdektelenebbek -, vagy egyszerűen egy félrekódolt, leginkább megkeseredett, önmagát persze a szakma krémjéhez tartozónak valló „kolléga”, akire [LEHET?], amúgy rohadtul nem kíváncsi a saját tükörképén kívül senki.
Esetleges riposztokra tárt karokkal várva, ezért is mutatjuk be nagy örömmel egy tulajdonképpen amatőrnek számító fiatal srác, Kugler András egyszerűségében is nagyszerű fotóit.
Ha te is hasonlóan tehetséges, kreatív emberke vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Kugler András
Műszaki végzettségem van, humán beállítottságom, a kettő a fotózásban találkozik: 7-8 éve kezdtem, a digitális fényképezés hajnalán, a technikai oldalról közelítve, majd eljutva odáig, hogy nem a megapixel a lényeg, hanem a látásmód. Az fotózási alapok elsajátítása autodidakta módon történt, a szemlélet kialakításában a kortársak közül nagy hatással voltak rám Koncz Zsuzsa portréfotói, Dezső Tamás életképei és Gárdi Balázs [róla itt írtunk] kiforrott minimalizmusa. Fotóim nagy része hátizsákos utazások alatt készült.
Próbálom a képekbe belevinni egyedi meglátásaimat, háttérbe szorítva a mindenkiben ott lappangó turistát, megmutatni azt, hogy egy havannai utcakép a maga lepusztultságával is van annyira lenyűgöző, mint például a Las Vegas-i éjszaka csillogása. Marcel Proust írta: "Az igazi felfedező utazás nem új tájak keresésében, hanem új látásmódban rejlik."
...én mégis azt gondolom, az új látásmódhoz időnként kellenek új tájak...
És még épp időben szólunk, hogy Ti is elmehessetek megnézni András remek fotóit a január 21-ig tartó kiállításán, a Mocco kávézóban [XIII. ker. Pozsonyi út 3.].
