1787. november 18.-án - ma 224 éve - született Louis Jacques Mandé Daguerre a fényképezés történetének úttörője, aki harmincas éveinek derekán kezdett egy olyan gépezeten dolgozni, amely képes lenne ecset és festék nélkül, önműködően képeket [dagerrotípia] létrehozni a világról. Teljesen valószerűtlen, viszont sejtésünk szerint egyáltalán nem lehet a véletlen műve, hogy a magyART mai főszereplője, épp egy olyan 21 éves srác, aki korát meghazudtoló érettségről tanúskodó fotói mellett, túl van már első saját, sörösdobozból camera obscura szerkezetének megalkotásán is: Kalmár Bence Mádhava.
21 éves vagyok, jelenleg fotós OKJ-s képzésen tanulom a szakmát, viszont már tizenhárom éves koromban mindig a fényképezőgéphez nyúltam, ha esetleg unatkoztam. Kb 16-17 éves koromban döntöttem el, hogy mivel ez érdekel a legjobban, fotós leszek. Azóta igyekszem minél több időt tölteni kamerával a kezemben.
Az alkalmazott fotográfia kevésbé érdekel, inkább pénzkereseti szempontból, hiszen ha már tudok fotózni, megpróbálok ebből is élni, ellenben a fényképészet művészeti oldala annál inkább. Szeretek kísérletezni, leginkább a látványvilággal, ami nem könnyű, hiszen egy fényképész csak a valóságból építkezhet, azonban nem lehetetlen valóságtól elrugaszkodott, akár szürreális fotók készítése. Ezt vagy úgy tehetjük meg, hogy az emberi szemnek szokatlan látványt keresünk a valóságban, vagy megteremtünk egy mesterséges, realitásból építkező képi világot. Engem mind két megoldás foglalkoztat, de eddig leginkább az utóbbival foglalkoztam.
Az első sorozatom gyakorlatilag bemozdult képekből állt, itt a vizuális befogadás határait próbáltam feszegetni, a bemozdulás honnantól értelmezhetetlen folt, meddig esztétikus, egyáltalán milyen formái jeleníthetők meg egy kép dimenzióin belül. A bemozdulás egy fotón szürreális, szokatlan pacává formálja a megszokott foltot, akár végletesen, felismerhetetlenül is, míg az emberi szem nem képes hasonlóra. Elméleti szempontból is ellent mond a konvencióknak, sokan tekintik a fotográfiát a pillanat művészetének. Itt ez nem igaz, hiszem a kamera nem egy pillanatot, hanem egy hosszabb időt rögzít, így például nem egy mozdulatot látunk, hanem a mozgás folyamatát.
A második sorozatom szintén a képi világgal való kísérletezéssel foglalkozik. A képek nem photoshoppal készültek, hanem egy plexire ragasztott solar fólián átfotózva (ami gyakorlatilag egy félig áteresztő tükör) jött létre. Ez azért előnyösebb a két előbb említett módszernél, mert a plexi hajlításával torzítani lehet a tükörképet.
Országos diákmédia pályázat 2010 – Az év diákfotósa díj, III. helyezett fotó
A nem sorozatban lévő képeim talán a szubjektív riport kategóriához esnek legközelebb, ezek csak képek amiket utazáskor készítek, vagy akkor, ha a kezembe akad egy fényképezőgép (ami elég gyakran megesik :)
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Kalmár Bence Mádhava
