A magyART mai főszereplője, Biró Roland már szerepelt nálunk. Pár héttel ezelőtt már-már „félénknek” nevezhető levél érkezett tőle, hogy vajon van-e esély arra, hogy újra megjelenjen a blogon, a rövid választ pedig itt adnám meg: természetesen igen! Főleg úgy, hogy az elmúlt 5 évben számos új és a korábbiakhoz hasonlóan érdekes, még szürreálisabb és ezáltal számunkra még vonzóbb alkotás született.
Ahogy Gyarmati "Mocca" Laci, magyART alapító és főszerkesztő fogalmazott korábban, alkotásait nézve önkéntelenül is Thomas Mann következő idézete jut eszünkbe: "Magány termi az eredetiséget, a merészen, meghökkentően szépet, a költeményt, ámde magány termi a fonákot, az aránytalant, az abszurdot és a tilalmast is..."
A képzelet és a valóság határán izgalmasan/pofátlanul ügyesen balanszírozó, magát – találóan – képidomárnak nevező művész fotóival, kollázsaival továbbrais és szűntelenül jelen van a különböző hazai és külföldi galériák [Szentendre, Budapest, Debrecen, Genova és Párizs] kiállítótermeiben, valamint online formában, legutóbbi sorozata például a Fubizon hasított.
Roland így nyilatkozik magáról:
"Szeretem szelídíteni a képeket...ritkán harapnak meg..."
(idézet magamtól)
...van olyan, hogy konkrét ötlet nyomán jön létre egy alkotásom…
...van olyan mikor csak elengedem a kezem-lábam és jöjjön aminek jönnie kell...
...volt olyan is, hogy kész volt a kép a gondolataimban de mikor elkezdtem létrehozni teljesen más lett belőle..és úgy is maradt…
...van olyan mikor nagyon komolyan veszem magam és az alkotásaim és azt hiszem, hogy zseniálisak...
...van olyan mikor bohóctréfának tartok mindent van olyan mikor viccnek készül, de komoly lesz (most már ennek az ellentétét nem írom el, jöjjön rá mindenki magától)...
...és olyan is van amikor a képeimről vagy magamról írok és később mikor újra olvasom rájövök, hogy már teljesen mást írnék...
...és van olyan hogy itt a vége, fuss el véle….