Silent Consent

›

2015/11/25 : Mocca komment

A világon minden 18. másodpercben bántalmaznak egy nőt. Az, hogy valahol mi is számít erőszaknak, országonként változó. A szokások, az eltérő szocializációs folyamatok miatt gyakorta maguk a nők sem tudják, hogy áldozatok. Afrikában például a nők fizikai, lelki bántalmazása mindennapos, az elkövetőket nem büntetik. Európában és Amerikában – szeretnénk hinni, hogy a civilizált országokban mindenhol – létezik és egyre nagyobb nyilvánosságot kap a családon belüli erőszak kifejezés, ami azonban már nem csak a fizikai agressziót jelenti. A testi erőszak csupán a jéghegy csúcsa: nem szabad megfeledkezni az erőszak más formáiról sem:

Szóbeli erőszak:

A nő lekicsinylése, sértegetése, megalázása; a gúnyolódás; nevetségessé tétel; a veréssel, illetve a gyerekek elvételével, valamint az öngyilkossággal való fenyegetés.

Gazdasági erőszak:

Anyagi függésben tartás; munkáról való lebeszélés vagy eltiltás; nő fizetésének elvétele.

Lelki erőszak:

Barátoktól, munkától, családtól való elszigetelés vagy eltiltás; na ő önbizalmának módszeres rombolása; félelemkeltő viselkedés; állandó ellenőrzés.

Szexuális erőszak:

Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés; fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése.

A nők elleni erőszakot az ENSZ a következőképpen határozta meg:

„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]”

(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)

A világszervezet 1999. december 17-én foglalta határozatba ezt a nemzetközi napot, amelyet a nők ügyeivel foglalkozó aktivisták 1981 óta tartanak számon. Akkor a latin-amerikai és karibi nők első találkozóján hirdették meg annak emlékére, hogy 1961-ben a Dominikai Köztársaságban a diktatúra brutálisan meggyilkolt három nőaktivistát. Az agressziót elszenvedő nők jogaiért ma a világ számos nagyvárosa borul narancssárgába (kíváncsian kémleljük az esti fényeket majd mi is...)