Kovács Aporral, a tehetséges és fiatal dizájnerrel egy évvel ezelőtt már készítettem egy interjút, de pályája azóta újabb érdekes momentumokkal bővült, így az akkori interjút új információkkal kibővítve olvashatjátok most.
Érezhetően van némi akcentusod, így muszáj megkérdeznem, hogy hol élsz, honnan érkeztél?
Az akcentusom mindenkinek feltűnik bárhol járok világszerte, sokszor szólítottak le az utcán, azzal a kérdéssel, hogy hová valósi vagyok.
Székelyföldről, pontosabban Felsőcsernátonból érkeztem, és erre teljes mértékben büszke vagyok. Próbálom megőrizni az akcentusom, mert ez egy olyan dolog bennem, ami egyedivé tesz. Sok ember van a körülöttem, aki már olyan szavakat használ, hogy szkocs, remorka, karióka, amit csak a mi környékünkön használnak, és ezen sokszor jókat nevetek.
"A Kreanod.hu Crowdsourcing oldalon nyert pályamunkám 144 címketerv közül, ami az Ostoros Zrt. részére készült. Jelenleg is használják prémium kategóriájú boroknál. A koncepcióm a látáskárosultak figyelembe vétele, a szőlőprés 360 fokos forgása volt."
"Valdocco cukrászda arculata az Astoriánál"
Hol tanultál, tanulsz?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanulok, idén diplomázok a mesterképzésen. Az alapképzést a Temesvári Nyugati Egyetemen végeztem, szintén formatervezést tanultam román nyelven. A MOME-ra egy elérhetetlen célként tekintettem, mert tudtam, hogy elég kevés ember juthat be a felvételi során, ezért nagy kihívás volt számomra. Úgy is mondhatom, hogy egy álomként tekintettem rá, hogy anyanyelven tanulhatok egy magas színvonalú egyetemen, kreatív és elismert emberekkel körülvéve. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, már csak a mesteri diplomám megszerzése van hátra. Egyetem után úgy terveztem, hogy egy-két évre külföldre megyek valamelyik Skandináv országba, majd a kint szerzett ismeretekkel, tapasztalatokkal felvértezve itthon egy stúdiót hozok létre a testvéremmel, Kovács Hunor Lászlóval. Az élet úgy hozta, hogy már március óta együtt dolgozunk a hunap stúdióban. Ő jelenleg építész, és mivel a formatervezés, tervező grafika és az építészet sok területen találkozik egymással, így nagyon könnyen tudunk együtt dolgozni. Én inkább az a típus vagyok, aki a koncepciókat, a szükségleteket keresi, és picit a fellegekben jár, testvérem viszont földhöz ragadtabb, így egymással nagyon jól tudunk dolgozni. Sokat foglalkozunk arculattervezéssel, nagyon szeretjük a karakter tervezést, és az olyan munkákat, ahol az arculathoz kabala figura is társul.
"Proud szék"
"A Temesvári Éveim alatt készített olló koncepcióm – BORU olló"
"Shy szék"
Pályázni szoktál? Ha igen, milyen pályázatokon indulsz szívesen?
Az egyetemi feladatok mellett, az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb megrendelések, de a pályázatokra koncentrálok inkább, mert azt szeretném, hogy amíg diák vagyok, addig a nevemet egy picit megismerje a nagy világ. Példának tudnám felhozni, a Szent Márton gyerekmentők kabalafiguráját, Mentő Márton oroszlánt, amit a testvérem talált ki és rajzolt nekünk. A kabalát előszeretettel használják és a gyerekek is nagyon szeretik. Nagyon sok pályázat kiírást olvasok jelenleg is, és ha egy jó ötlet pattan ki a fejemből, akkor a munkahelyemre menet pörög az agyam, hogy milyen szükségletre tudnék megoldást nyújtani, vagy milyen tárgyak léteznek, amelyek nem annyira esztétikusak és rájuk férne egy kis újítás. Nagyon szeretem mind a tervezőgrafikai pályázatokat, mind a formatervezői pályázatokat. Igazából, nem szoktam válogatni, mivel ez a két terület bizonyos mértékben összefügg. Olyan pályázatokat választok, amik felkeltik az érdeklődésem és vannak rájuk jó ötleteim.
Az olvasónk nem biztos, hogy tudják, mekkora sikert értél el legutóbbi két pályázatodon. Mesélnél kicsit ezekről?
A legutóbbi pályázatot a Caracalla kft. hirdette meg a Hangsrohe és Axor csaptelep gyártók együttműködésével, ahová egy olyan csaptelepet kellett tervezni, ami a megvalósíthatóság határát súrolja. Az én csaptelepemnél fát és kerámiát használtam, ami a TWIST nevet kapta. A csaptelep sikerült elnyerje Philip Grohe és a többi zsűritag tetszését, és sikerült elhozzam az első díjat, ezáltal nyertem egy szakmai kirándulást Frankfurtba és egy 100.000 Ft értékű vásárlási utalványt.
Előtte pedig az Electrolux Design Lab 2014-es mezőnyében az 1700 pályázó közül a legjobb 6 közé jutottam. Számomra a döntő egy feledhetetlen élmény volt. Gyakorolhattam az angol tudásom és nem mindennapi kihívás, hogy 80 ország híradósa és bloggere előtt tartsak előadást angol nyelven. Úgy gondolom ez egy nagy felkészítés volt a diplomamunkám megvédésére, mert hasonló helyzetben leszek akkor is, amikor ott állok a bíráló bizottság előtt. Tanultam pár dolgot, hogy mire kell figyeljek egy prezentáció során. Ezzel együtt sokan megismerték a nevem, amit még nem tudok, hogy mikor válik hasznomra. Megkeresésem nem érkezett formatervezéssel kapcsolatosan, viszont nagyon sokan kerestek meg az idei versenyzők közül, hogy mondjam el a tapasztalataimat és véleményemet a koncepciójukkal kapcsolatosan, amivel szeretnének nevezni az idei Electrolux Design Lab-re.
Az Electrolux Design Lab-on miért indultál? Mi volt vele a célod, meddig szerettél volna eljutni?
Elsősorban azért indultam, mert volt egy jó ötletem, másodsorban pedig azért, mert nemzetközi szintű és minden évben rengeteg blog, hírportál ír róla. A cél az első hely volt, de annak is nagyon örültem, hogy a döntősök között szerepelhetett a nevem. Az első hely számomra nagyon csábító volt, hiszen a féléves szakmai gyakorlat során az ember betekintést nyerhet, hogyan zajlik az élet az Electroluxnál.
Honnan jött az ötlet a tervedhez? Mennyire kellett megvalósítható legyen a terved?
Az Electrolux Design Lab kiírásait igazság szerint a pályázás előtt már 2 éve figyeltem és mindig volt egy-két ötletem, de valahogy úgy alakult, hogy nem küldtem be őket. Tavaly az egyetemen időben felhívták a figyelmem a pályázati kiírásra. Egy reggelen, amikor vittem le a szemetet, a szelektív hulladékgyűjtés kérdésén gondolkodva jutott eszembe az ötlet. Tudásomra és emlékeimre alapozva eszembe jutott, hogy mikor tavaly a Duna Deltában voltam a barátaimmal egy esős időszakban, szemtanúja voltam, hogy a Duna rengeteg PET palackot szállít le a Deltába és ott a palackok fent ragadnak az ágakon, bokrokon, ami sajnos a természetben nagyon nehezen bomlik le. Mivel ez a jövő háztartására egy javaslat, célom vele elsősorban az, hogy valamilyen módszert keressünk, arra, hogy ne kerüljön annyi PET palack a szemétbe, vagy egyszerűen tudjuk újrahasznosítani azokat.
Jelenleg a PET palackokból Kínában ruhát készítenek, viszont az oda és vissza szállításuk nagyon költséges. A szállítóhajók sok üzemanyagot használnak el, ami szennyezi a környezetet is. Úgy gondoltam ezt el tudjuk végezni saját háztartásunkban is, óvva a környezetet. Mivel ez egy koncepció volt a jövőre nézve, így nem kellett megvalósítható legyen, de nem is lehetett nagyon elszállt az ötlet. Valahol a kettő határán kell legyen egy terv ezen az évente megrendezése kerülő pályázaton, ahol elképzelhető, hogy az a jövőben megvalósul, de a jelenlegi technológia még nem áll készen erre.
Konzultálsz-e a pályázatok készítésekor szakértőkkel?
Igen, mindig ki szoktam kérni mások véleményét, mert gyakran előfordul, hogy nagyon beleszeretek az ötletembe, és mindig kell egy külső visszajelzés, hogy ez tényleg annyira jó-e, amilyennek én látom. Legtöbbször a testvérem véleményét kérem ki, mert őt a legegyszerűbb elérni, de az Electrolux pályázat esetében a Designthinking óra keretein belül, Kóos Pál tanszékvezetőnkkel is konzultáltam. A design az egy olyan szakma, ahol leendő felhasználóknak tervezünk, ezért nagyon fontos, hogy meghallgassuk mások véleményét is, és arra alapozva építsük a projekteket, mert, ha csak saját igényeinket vesszük figyelembe, gyakran előfordul, hogy valahol kisiklik a dolog.
Mivel foglalkozol még szabadidődben?
A pályázatok mellett a szabadidőmben a saját projektjeim fejlesztésével, csiszolgatásával, és a tavaly alapított Csomópont Egyesületünkkel foglalkozom.
"Grafikai elem – Csomópont Egyesület"
Ezen kívül a A 2015-ös év nagy változásokat is hozott az életemben. Január óta van egy gyönyörű barátnőm, kivel megoszthatom az élményeimet, és velem együtt örül sikereimnek. Bioritmusom is helyre állt, amióta párkapcsolatban élek. Este 8 óra után igyekszem nem dolgozni és őrá fordítani az időmet. Azt gondolom a napi 8 óra munka elég a tervezésre, így otthon próbálok feltöltődni és relaxálni. Vége lett az éjjelezéseknek, és így a munkába is kipihentebben tudok menni.
Mik a közeli és a távlati terveid?
A MOME-n jelenleg aktív félévem van, de csak a szakmai gyakorlat órát vettem fel, így a maform formatervezési cégnél dolgozom gyakornokként. Itt nagyon sok mindent tanulhatok a munkatársaimtól, nagyon jók a munkakörülmények. Nagyon szeretek ott dolgozni, mert jól működik a csapatmunka, és a munkatársak is jófejek. Egy ideig azt tervezem, hogy náluk maradok, és gyűjtöm a tapasztalatokat, aminek hasznát veszem a tervezésben, a kivitelezésben és a vállalkozásunk irányításában is egyaránt. Konzultációs programban is részt veszek a design terminálban, amit szintén a Caracalla pályázaton nyújtottak át nekem, aminek nagyon örültem, mert ez nem volt a pályázati kiírásban, hogy az első díj mellé még ezt is kapom. Ez is segít picit a vállalkozásunk elindításában.
Jövő tavasszal lesz a diplomavédésem, ha minden jól alakul, így a fejemben motoszkál, hogy mi legyen a mestermunkám. Elég kevés szabadidőm van, így majd, a diplomamunkámra, ha időt szeretnék fordítani, akkor valamit változtatnom kell, de egy ideig még hagyom, hogy teljen az idő. Nagyon sok ötlet van a fejemben, amiket lejegyzek, de azt gondolom meg van időm rá, amíg leteszem a végső voksom, hogy mi legyen a mestermunka.
Egy biztos: tervem a megvalósíthatóság határát fogja súrolni.
