Habár Pubberoner nagyon szeret plakátot ragasztani az utcán, vagy épp valamelyik budapesti épület tetejéről fölénk lógatni a lábát, a szárnyait bontogató fiatal képzőművész és lelkes street art aktivista mögött egy komoly, céltudatos embert ismerhetünk meg, aki alkotótársaival közösen festett már a Lengyel Intézet mellett működő Platán Galériában, a 2014-es Sziget Fesztiválon, gimnáziumban és kávézóban, és szervezett jótékonysági street art fesztivált is hátrányos helyzetű gyerekeknek. Jelenleg pedig épp egyetemre készül. Vele beszélgettem.
- Mióta foglalkozol művészettel?
- Tizenegy éves koromban kezdett érdekelni a téma, persze akkor még azt se tudtam mi az. Komolyabb céljaim ezzel kapcsolatban 4-5 éve rajzolódtak ki.
- És falak mögött kezdtél el alkotni vagy már a kezdetektől jelen vagy az utcán? A stencil (sablon) art vagy a street art volt előbb?
- Stencil. Rengeteget bénáztam itthon papírra, fára, később vászonra. Ezzel párhuzamosan folyamatosan bámultam a város színes falait és elképzelni se tudtam, hogy ezt mégis hogyan, meg mikor csinálta valaki. Utcára igazából csak akkor merészkedtem ki, amikor már elég visszajelzést kaptam ahhoz, hogy fel merjem vállalni és még akár az embereknek is tetszhet. Hatalmas szerencsémre ez egybeesett azzal, amikor egy pillanat alatt belekeveredtem a hazai underground sűrűjébe és megismerkedtem egy jó pár utcai művésszel, akikkel azóta is pörgünk.
- Neked mit jelent művészettel foglalkozni és milyen céllal kezdtél el alkotni az utcán?
Minden embernek van valami hülyesége, nekem ez. Felpörget, kikapcsolja az agyam, segít elvonatkoztatni a mindennapos rutintól és erőt ad, minden értelemben. Hogy miért az utcán? Manapság az emberek - nagy-nagy általánosságban - nem járnak kiállításra, nem fogadják be az ilyeneket. Az utcai művészet ezt egész egyszerűen úgy oldja meg, hogy az emberek arcába nyomja, hogy akarva-akaratlanul is látniuk kelljen - pont úgy, ahogy a teszkós plakátok az akciós párizsit, csak az valahogy soha senkit nem zavar.
- Milyen jellegű munkáid vannak?
- Mindenféle. Fiatal vagyok, legfőbb programom az útkeresés, hogy mi az, ami a legjobban fekszik nekem. Mindent ki akarok próbálni, nehogy akkor fedezzem fel önmagam, amikor már "túl késő" lesz (ez nem csak a művészetre igaz!). A stencilezésben úgy érzem kezdek új szinteket megismerni, sokat alkottam kollektívában, egész falakat is festettem, de egyelőre a minőségi fejlődés a fő szempont.
- Hogy látod a hazai utcaművészet helyzetét?
Hullámzó. Rengeteg a tehetséges alkotó és még mindig rengeteg a kihasználatlan lehetőség - egyelőre. Az itthoni utcaművészet felpezsdítését jó páran sajátunknak érezzük, részben ezért is rendeztük meg tavaly májusban a Rákapcsolás Street Art Fesztivált, ahol nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy minél több emberhez eljusson az utcaművészet lényege, és az, hogy mi az a ronda firka, amivel összemocskolnak egy amúgy gyönyörűen omladozó, szürke, húgyfoltos falat. Ahhoz, hogy ez a kultúra igazán ki tudjon bontakozni, befogadó környezet kell és Budapest egyelőre még nem elég érett ehhez.
- Van-e olyan munkád, amelyre különösképp büszke vagy?
- Azt hiszem a Hannibal-ra. Rengetegen említették már, hogy látták és hogy tetszik nekik. Volt olyan is, aki nem tudta, hogy én voltam, csak mutatta, hogy "hallod, ez milyen jó már!". Tavaly nyár elején ragasztottam ki, azóta is ott szemez a dugóban ülő emberekkel. Nyáron, Berlinben is kiraktam egy ugyanilyet, aztán télen kaptam róla fotót egy német lánytól, mert minden nap látja és köszöni, hogy tovább színesítettem az utcákat.
- Amúgy szólóban vagy társasággal közösen szeretsz inkább dolgozni?
- Társasággal. Olyankor mindenki sokkal elszántabb és magabiztosabb lesz. Közös cél, közös siker, közös sztori és közös koccintás a végén, legjobb!
- És mi a helyzet a háztetőkkel? Az elmúlt hónapokban több olyan hajmeresztő fotót is láttam az Instagram oldaladon, ahol épületek tetejéről lógatod a lábad vagy épp a homlokzat peremén állsz. Hogy jött az ötlet és miért csinálod?
- Már gyerekkoromban éreztem valami bizarr vonzalmat az elhagyatott helyek iránt, aztán ez persze összekapcsolódott a művészettel is. Azt hiszem az fogott meg benne leginkább, hogy olyan helyekre keveredtem el így, ahova mások nem. Ugyanez vitt fel a tetőkre is, az indusztriális környezet maradt, viszont így olyan helyeken jártam már, amibe régebben bele se mertem gondolni. Ez egyfajta felfedezés, mint egy expedíció, csak városi kereteken belül. Miért csinálom? Hmm, ezt a kérdést szerintem csak az teszi fel, aki még soha nem volt ilyen helyen. Felülről látod az embereket, az utcát, ahol már ezerszer végigmentél, csak egy teljesen új nézőpontból. Egy kicsit kikapcsolsz, megáll az idő, és mint külső szemlélő nézel le a saját világodra.
- Beszélhetünk erről, mint mozgalomról?
- Külföldön ennek egyre nagyobb kultúrája van, egyre többen csinálják. Valószínűleg összefügg az állandó szabadság- és függetlenségvággyal, mert ezzel láthatatlanul ki lehet válni az unalmas átlagember kategóriából. Leginkább az emeletek száma miatt Hongkong, New York és Moszkva azok a városok, ahol egy egész erre alapuló turisztikai ág van kialakulóban. Itthon is vannak, akik ezt nálam keményebben csinálják, csak én szeretem ezt megmutatni is.
- Hol jártál eddig?
- Deák tér, Anker-ház, Oktogon, Allee, Gazdagréti lakótelep, Szegedi Dóm, de voltam már Berlinben is.
- Rizikófaktor?
- Egyszer rám szólt egy gondnoknéni. Amúgy tudni kell, hogy mit hogyan és akkor nincsen semmiféle rizikó.
- És mi újság az iskolapadban? Ha jól értesültem, akkor épp felvételizni készülsz a MOME-ra. Melyik szakra jelentkezel?
- Tervezőgrafika. Életcélom valami olyan minőséget alkotni, ami nap mint nap visszaköszön majd az utcán, az emberek ismerik és ráadásul tetszik is nekik. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az utcai művészet, csak nem kell vigyázni vele.
- És milyen elvárásod van az egyetem felé? Szerinted mit fog neked adni a képzés és milyen irányban mozdít tovább?
- Abban bízok, hogy egy olyan szakmai tudást szerezhetek meg, amivel olyat tudok alkotni, ami elősegíti a minket körülvevő világ esztétikai fejlődését. Lássuk be, itthon, ma az arculatok és más grafikai megoldások minősége elég hullámzó. Az utcán való alkotás közel áll a szívemhez, ezért szeretném majd az egyetemen szerzett tudásomat itt a minőség javulására fordítani.
- Tervek a 2015-ös évre?
- Rengeteg! Elsősorban természetesen a felvételi. Emellett néha kikapcsolni és kipipálni jó pár bakancslistás tetőt. Ezek után továbblépni a dologban, azaz koncepció szerint csinálni, projekteket összehozni, ilyenek - erről aktuálisan mindig itt: instagram.com/pubberoner. Itthon szép és barátságos, de azért eléggé vonzanak a felhőkarcolókkal teleszórt városok, szerintem nem meglepő. Illetve visszatérni az utcákra, ahol mindig szívesen látnak és ott szorgalmasan pótolni az elmaradásaimat. Innen is nagy pacsi VOIDnak, Triponak, Olaynak és VAZAnak!
Tetszett? Kövesd Pubberonert Facebookon: facebook.com/pubberoner vagy Instagramon: instagram.com/pubberoner
Még több fotó és videó alább!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!