A város kimeríthetetlen forrás a fotósok számára, és igazán jóleső érzés olyannal találkozni, aki úgy tudja bemutatni a számára kiemelkedően fontos momentumait, hogy közben a nézőnek is ad velük. Ez nem olyan könnyű dolog, mint azt elsőre képzelnénk, de Oláh Gergely Máté éppen ilyen fotós! Nagyon bejönnek a képei, tetszik, hogy szinte kivétel nélkül ütős témával kényeztetik az erre érzékeny emberek szemeit, hogy legtöbbször markáns a mondanivaló, amihez a fekete-fehér is igen dominánsan hozzájárul (hangsúlyozom, hogy csak pozitív értelemben), és hogy sokszor humorral tölti fel a komor hangulatot. Külön izgalmas, hogy nem előre beállított képekről van szó, hanem spontán pillanatokat láthatunk. Gyanítom, hogy több száz kép készül, mire egy-egy tökéletes kiemelkedik a tömegből, de azt gondolom, hogy megéri a fáradtságot! A mai magyART főszereplője tehát az 1983-ban született, 2005 óta Budapesten élő Oláh Gergely Máté és az ő városfotói, természetesen Budapestről. (A legfelső kép egyébként még sehol máshol nem volt látható, Gergő most, a Manzárdon mutatja be először a nagyközönségnek, amiért külön köszönet és hála neki!)

Oláh Gergely Máté

Alapvetően kisvárosi srácnak mondom magam, aki a Balaton mellől került “fel” Budapestre. Klasszikus és gyakori történet ez, sokan vannak így, és hasonlók az első reakciók: kosz, káosz, összevissza-emberek, rohanás. A fotós projektem is nagyjából emiatt indult el: képekben feldolgozni mindezt.

Azt, hogy bármibe beleszaladhatsz, ha befordulsz egy sarkon, és hogy az emberek nem néznek egymás szemébe az utcán vagy a metrón. Az utca az egyik legőszintébb hely: megyünk A-ból B-be, vagyunk, akik vagyunk, tele van a fejünk minden vacakkal, és sokszor még azt sem vesszük észre, hogy valaki pár méterről fotót készít rólunk. Arcunk utca-arc, amit csak akkor viselünk, ha ebben a megörökölt városi térben mozgunk, amihez nem feltétlenül fogalmazzuk meg viszonyunkat – sokszor tehát csak úgy vagyunk benne.

A másik eset, amikor egy kis csoda történik. Meglepő együttállás jön létre, szavakkal megfogalmazhatatlan szituáció, mindenféle mesterséges erőtől mentes, véletlen varázspillanat, amit muszáj megragadni valahogy.

A fotók kísérletek megmutatni az igazi Budapestet – még ha ez mindenkinek mást és mást jelent is. Az én Budapestem is változik: idővel egyre tágasabb, letisztultabb lesz, de a csodák szerencsére megmaradnak.

Kiállításaim:

2012 Itt van a város. Budapest, Kerengő Galéria, Nemzeti Táncszínház.

2011 Vagyok a városban. Budapest, Fogasház.

2010 Járda-sziget. Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza.

2009 Fel is út. Budapest, Bem mozi

2008 Utca-front. Möbius, Székesfehérvár

Weboldalam itt érhető el, Facebookos profilom pedig itt.

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!