Albert Anna munkáival a korábbi timeline-os borítókép-fotópályázat alkalmával találkoztunk először. Akkor az olvasók szavazták meg, hogy a fent is látható kép szerepeljen 1 teljes hétig a Facebookos profilunk fejlécében, aminek igazán örültünk, mivel mi is a láblógatósat találtuk a legjobbnak. Aztán eltelt elég sok idő, mire jelentkezett a magyART-ba, majd újabb sok idő, mire helyet tudtunk szorítani neki a rengeteg jelentkező között. Ez az alkalom most jött el, ma a fiatal fotós lány érzelmekkel telített képei hoztuk el nektek.

Albert Anna

Albert Anna vagyok, jelenleg a 17. életévemet taposom és vállaltan képfüggő vagyok. Nem szeretném kategorizálni, amit csinálok, mert igazából én sem tudom pontosan, hogy merre is tart ez az egész, de az biztos, hogy sok önarcképet csinálok (vagy mondhatjuk úgy is, hogy az exhibicionista fotográfia mozgat meg a leginkább) és emellett is legszívesebben embereket fotózok. Ahogy én látom, mindenkire ráaggatják a „művész” jelzőt, laikusabbak rám is, és szerintem ez bosszantó. Szeretnék azzá válni, tanulni és tudatosabban nézni a keresőbe, mert most inkább rossznak tartom amit csinálok...

Alapvetően nem tartom magam maximalistának, legalábbis a mindennapi életben nem. Hét éves koromban vittek el rajztanárhoz, azóta kevés dolog ragadott meg ennyire, de azokban viszont „odateszem” magam és buzgómócsinggá változom; és mégsem vagyok elégedett a végeredménnyel. Az elmúlt időszakban a rajznál nagyobb teret kapott a fotózás, szerencsére ebben van, aki elmondja a hibáimat vagy megdicsér, és szerintem ez fontos. A képeimről nem mondom azt, hogy „majd ők beszélnek helyettem”, hiszen mindegyikről tudnék beszélni legalább egy fél órát... de ettől most megkímélek mindenkit.

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!