Saját példánkból kiindulva mondom: mikor nyakunkba akasztva masinánkat elindulunk csellengeni a városba, konkrét cél nélkül, valójában csak úgy, azért állandó fejtörést okoz a fejben ilyenkor rendszeresen ott motoszkáló kérdés, de mégis: vajon merre és mit...? Majd, akár már a következő sarok váratlan pillanatképétől izgatottan emeljük szemünk elé az objektívet, mert: ezt feltétlenül...! A falakon kívüli világ ezerszer bizonyította már: a fotósok egyik leghálásabb terepe, hiszen a téma mindig az utcán hever...
6 éve kezdtem hobbi szinten fotózni. Mindig nyitott szemmel jártam, aztán késztetést éreztem, hogy ezeket a pillanatokat megörökítsem. Számomra fontos, hogy a fotóim valamilyen hangulatot tükrözzenek, érzelmet váltsanak ki. A pillanatképek híve vagyok. Előnyben részesítem a fekete-fehér képeket, mert a színek sok esetben elvonják a figyelmet a kép valódi mondanivalójáról. Szinte minden inspirál, mert úgy érzem, hogy amikor előveszem a fényképezőgépet, egy másik világba kerülök. A célom megmutatni másoknak mindazt, ami mellett a rohanó világban elmennek, a boldog és szomorú pillanatokat egyaránt. Szeretnék minél több városba eljutni, hogy az ottani utca világát is megörökíthessem az utókornak.