Bár túlnyomó részt a fotói szerepeltek a jelentkezésében, Gál Bettina az egyetemen jelenleg is grafika szakra jár. A rajzolás az, ami gyerekkora óta elkíséri, a fényképezés mintegy hobbiként, soha véget nem érő szenvedélyként szerepel az életében, amivel csak autodidakta módon foglalkozik. Ügyes grafikus, ez elvitathatatlan, engem valamiért mégis jobban megragadtak a fotói, és valahogy azt érzem, az igazi szerelem valójában inkább a fényképezőgép és a vele pillanatok alatt kifejezhető hétköznapi csodák.
Bettina így ír magáról:
1989. január 11-én születtem. Talán az mond valamit, hogy már az oviban sem tudtak rávenni az óvónők a délutáni alvásra, mert én inkább rajzolni akartam. A rajz mindig velem maradt, majd 2005 környékén kaptam egy kis kompakt fényképezőgépet kölcsönbe és azóta a fotózás is a szenvedélyemmé vált. Rengeteg önportrét készítettem, mert ezzel tudtam magam a legjobban kifejezni. Általában szeretek természetes fénnyel dolgozni, modelljeimmel kimenni a szabadba vagy saját megszokott környezetükben fotózni őket. A fényképezésben mindig a pillanat fogott meg, minden fotó egy a másodperc töredéke alatt készül, megfagyasztja a valóságot és varázslatnak tűnik bármelyik hétköznapi jelenet is. Folyamatosan indulok pályázatokon, van hogy nyerek is, de talán a National Geographic 2010-es pályázatán elért III. helyezésre vagyok a legbüszkébb. (legfelső kép)
Grafikáim fő témái mostanában a csirkék, akik gondolkodnak, főleg emberekről...Az érettségi után grafikusként kezdtem el tanulni a nyugat-magyarországi egyetemen, majd 2011-ben fél évet töltöttem egy kis dán faluban (Vrå Højskole) ahol az analóg fotózással foglalkoztam. Az egyetemből még a diploma van hátra, amit ebben a szemeszterben készítek. Hogy utána merre sodor a szél azt nem tudom, rengeteg tervem van, szeretem próbára tenni magam és új területeken kísérletezni.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
