Carl Jung szerint az introverzió – extroverzió polaritás olyan tipológiai dimenzió, amely tükrözi alapvető személyiségjegyeinket, magatartásunkat és beállítottságunkat. A két típus közötti alapvető differencia: míg az introvertált személyiségre egyfajta befelé fordulás, addig az extrovertált típusra ennek épp az ellenkezője, vagyis a kifelé fordulás a jellemző. Az introvertált embert a belső élményeik foglalkoztatják. Az extrovertált ember a valóság tárgyaira alapoz, aszerint tájékozódik.
A magyART-ban ma bemutatásra kerülő 24 éves fotós, Pálfi Balázs urbán - szociofotói által egészen hasonló következtetéseket vonhatunk le. Egyik legújabb sorozatának képeit alaposabban végignézve - MONOTON a társas magány - a látottak és a cím ellenére az a meggyőződésünk: „az ember” alapvetően extrovertáltként jön világra. Aztán a környezet fokozatosan kezdi mutálni személyiségét, egészen addig, amíg valójában már maga sem tudja eldönteni mi számára a jobb! És ez az aberrált helyzet az, amivel, ki átmeneti kudarcot vallva, ki pedig sikerrel, de egy életen keresztül kell hogy megküzdjön...
Pálfi Balázs:
'88-ban születtem Tatabányán. Gyermekkoromat Bicskén töltöttem, leginkább gördeszkázással. Sokáig zongoráztam, ami annak ellenére, hogy mindig csak hobbi volt nagyon fontos szerepet játszott a felfogásom alakulásában. A középiskola miatt 14 évesen Székesfehérvárra kerültem ahol hét évig voltam kollégista. Asztalosnak és fafaragónak tanultam, majd érettségiztem. A vizualitás mindig fontos volt számomra, kiskoromtól kezdve rajzoltam, és imádtam a művészeteket.
A koleszban rengeteg időm volt rajzolni, olvasni. A fotózás a középiskola első éveiben kezdődött, az első gépemet az ösztöndíjamból vásároltam, nagyon hosszú gyűjtögetés után, valamikor 2004-ben. Onnantól kezdve folyamatosan a fotózással foglalkoztam. Elolvastam mindent ami a kezem ügyébe akadt és valamit tanított a fotográfiáról. Hogy mikor döntöttem úgy, hogy ezt akarom csinálni, nem tudom, inkább folyamat volt mint egy pillanat. Kialakult.
Aztán szépen lassan megtaláltam a "mestereimet", akik a képeikkel hatottak rám, elgondolkodtattak.
A nagy változás 2009 vége felé ért utol. Egy bicskei újságíró, név szerint Izing Antal készített velem egy interjút, amiben elmondtam kik azok a fotósok akik meghatározók voltak. A felsoroltak között szerepelt Hajtmanszki Zoltán neve is, akinek már akkor is nagyon szerettem a munkáit. Valahogy Zoli egy véletlen folytán ráakadt a cikkre...
Rengeteget tanultam tőle azóta. Elsőként állíthattam ki szentendrei Fotópasszázs nevű galériájában, ami nagyon megtisztelő volt. Sajnos a galéria bezárásra kényszerült. Utána a Váci utcában működő Foto Flaneur-ben voltak megtalálhatók a képeim, de nem sokkal később ez a galéria is bezárt.
Jelenleg a befejezett "Monoton" című anyagomat szeretném valamilyen úton-módon kiadni. Ez az anyag a nagyvárosi, elszigetelődésről, elidegenedésről, a mindennapi monotonitásról és az ezt megélő emberek magányairól szól.
Ha te is hasonlóan tehetséges, kreatív emberke vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
MONOTON - Társas magány
Pálfi Balázs
