Ahogy lenni szokott, Révay Pétert már gyerekkorában érdekelte a fotózás. Sok fényképe van otthon, mert édesapja régen fotóamatőr volt. Előfordult, hogy tanítgatta a trükkökre, de végül ez a dolog valahogy abbamaradt. 2007-ben vette meg az első fényképezőgépét, és természetesen átesett az összes jellemző fotós-gyerekbetegségen. Volt szelektív korszak, agyonszaturált képek százai, kontraszt dömping, keretező kényszer és még sok-sok más is, de hát ezeken muszáj túl lenni és minél előbb magunk mögött hagyni.
Az 1982-ben született, önmagát amatőr fotósként aposztrofáló művész így nyilatkozik magáról:
Főleg könyvekből és fotós közösségektől tanultam, de ha tehetem látogatok minden fotográfiai témájú előadást és kiállítást. 2009-ben volt egy Fotóporta a Mai Manó Házban ami sokat segített. Ez egy portfólió konzultáció a magamfajtának aki keresi a helyét a fotográfia világában. Kiváló fotóművészekkel volt alkalmam beszélgetni a munkáimról és sok jó tanácsot és iránymutatást kaptam. Azóta gondolkozom fotósorozatokban. Volt már, hogy sikerült helyezést elérnem pályázatokon az utóbbi időben és ez nagyon sokat jelent, megerősítést ad nekem.
Szeretem a véletlenszerű formákat és felületeket, fontos számomra a kompozíció és a mértaniság. Ha lehet a természetes fényt használom és próbálom elkapni a pillanatot. Kedvelem a monokróm hatású képeket és a minimalista eszközöket. Sokszor használom az árnyékot mint képi elemet.
A fotográfia számomra a pillanatról szól. A pillanatról és annak örökkévalóságáról. Minden kép történelem és ennek megfelelően kell, hogy kezeljük. A fényképezésben az a jó, hogy végtelenül szubjektív, mindenkit más ragad meg a képen, másra gondol, mást érez. Szeretem a véletlen dolgokat, amiket nem kell és nem is lehetne megrendezni vagy beállítani és a mintákat amire csak a természet képes. Apróságok, de ezektől kel életre egy fotó. Hiszem, hogy minden emberben ott a művész, csak sokan nem keresik magukban.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!