Arra a kérdésre, vajon mi a közös a világirodalom egyik legfajsúlyosabb műve, az empirikus tudományok legszigorúbb ága, az élete korai szakaszában egy rejtélyes betegség következtében hallását teljesen elvesztő spanyol festőóriás, egy tragikusan rövid életű alsó-ausztriai zseni, az [17. századi brit filozófus] angol–ír figuratív festő, egy teoretikus svájci festő/grafikus, valamint excentrikus egyéniségének köszönhetően igazán soha meg nem értett magyar piktorgéniusz között – lévén mindannyian individuumok vagyunk – egzakt válasz csak egy lehet: Feith Bálint.
Munkáit elnézve leginkább egyik példaképe szavai juthatnak eszünkbe:
„A művész önnön képmásában teremti meg saját világát.” Egon Schiele
A magyArt mai felfedezettje így vall magáról:
Feith Bálintnak hívnak. Huszonkilenc éves leszek. 2010-ben szereztem abszolutóriumot a Debreceni Egyetem filozófia szakán, szakdolgozatomat Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből írtam. Húsz éves korom környékén ismerkedtem meg egy véletlen folytán Francisco de Goya művészetével, s e nagy festő hatása nem sokkal ezután érezhetővé vált bennem: sötétedő gondolataimat, érzéseimet kezdetben akaratlanul, majd később tudatosan igyekeztem lefordítani a kép nyelvére.
A képeim e fejben történő elkészítéséhez csak évekkel később társult az az autodidakta módon elsajátított technikai tudás, mely tudással már képes voltam a felhalmozott vázlatanyagból ténylegesen létrehozni alkotásaimat. Három évig készítettem digitális grafikákat, fotógrafikákat, fotókat, s bár fontosnak és értékesnek tartom az elmúlt éveim termését, de a grafikák esetében saját utamat bejártam, digitális megvalósításra szánt témáim, ötleteim egyik részét elkészítettem, megmaradt, bőséges vázlatanyagomat már nem szándékozom művészi formába önteni, mert belső fejlődésemben rég túl vagyok rajtuk, elavultnak érzem őket.
Egy-két hónapja elkezdtem akrilképek készítésével próbálkozni, melyeket a durva textúrális hatás érdekében egy festőbarátom által ajánlott, az építőiparban használatos hibajavítóval, mestertapasszal alapozok. A digitális technikát ugyanakkor még jelenleg is használom: festményeim alapjait félig-meddig digitális eszközök segítségével rakom le. Jelenlegi kedvenc művészeim, akik többé-kevésbé hatással is vannak/lesznek akril-munkáimra: Schiele, Bacon, Csontváry, Klee.
Bálint munkáit ma már - amint, azt az alábbi lista is bizonyítja - előszeretettel és rendszeresen állítják ki a különböző hazai és külföldi galériák.
2008. Debrecen, Újinkognitó (Koppányi Péter képzőművésszel) 2009. Eger, Bródy Sándor Megyei Könyvtár (egyéni) 2010. Kecskemét, Fringe Fesztivál (csoportos) Budapest, BPIX 2010 Digitális Képalkotási Verseny alkotásainak gyűjteményes kiállítása 2011 Budapest, Ágens nemzetközi fotópályázat csoportos kiállítása (FIAP kék szalag) Debrecen, Újinkognitó(egyéni) Budapest, ART-FESZT IV.,Erzsébet-ligeti színház (csoportos) Ciprus, „International Online Digital Photographic Competition in memory of George Lanitis and Georges der Parthogh” (csoportos) Osijek, Horvátország,5th CROATIAN INTERNATIONAL DIGITAL PHOTO SALON (csoportos) Leper, Belgium, Golden spurs (csoportos) Budapest, Klauzál 13 Galéria (Bíró Rolanddal és Vachter Jánossal) Díjak: V. Ágens nemzetközi fotópályázat, Kék-szalag
Aktuális kiállítása a Klauzál 13 galériában július 25-ig tekinthető meg. Ajánljuk figyelmetekbe, menjetek és nézzétek meg!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
